sömikeEz a legtöbb gépen úgy működik, hogy mindkét interfész működik egymástól függetlenül és együtt is. Az operációs rendszer egy algoritmus alapján meghatároz minden hálózati interfészre egy metrikát, lényegében egy költségbecslést, ami megmondja hogy melyik interfész sebessége mekkora (de nem csak a sebesség számít!), és ezek közül a kisebb költségűt (=gyorsabb) kapcsolatot használja. Természetesen ha adott a célgép IP-címe, és egyértelmű hogy azt melyik interfészen keresztül lehet elérni akkor az kerül használatra.
Tehát adott egy vezetékes és egy wifi-kapcsolat, a gép a vezetékest fogja használni mivel annak lesz alacsonyabb a metrikája, akkor amikor a felhasználó internetezni szeretne. Ezért van az, hogy alapesetben ha a kérdező vezetékes hálózata nincs internetre kötve, de a wifi igen, akkor is a vezetékesen próbál meg netet elérni a gép.
Az automatikus metrika felüldefiniálható a /etc/networking/interfaces fájlban metric xxx formában, ahol az xxx egy egész szám. Ha az eth0-nak metric 200-at, a wlan0-nak pedig metric 100-at ad meg a kérdező(a számok csak példák), akkor a vezetékes hálózaton eléri a lokális gépeket, míg internetezésre a gép a Wifit fogja használni. Természetesen gondot okozhat, ha a két hálózat DHCP szervere ugyanabból a tartományból osztja az IP-címeket, ezért írtam hogy nem ártana ha külön alhálózatban lennének.
Persze nem tartom kizártnak hogy léteznek olyan fokú integrált masinák, ahol technikailag kizárja egymást a vezetékes és a vezetéknélküli interfész, de én még ilyennel nem találkoztam...