Laci88Tehát a swap...
A hómkompúter lelke a mikroprocesszor.
Ennek több alkotórésze van, emeljük ki a legfontosabbat, a végrehajtó egységet (ALU).
Ahhoz, hogy az ALU-t utasításokkal és adatokkal etessed, a jelenlegi Neumann-elvű számológépeknek memóriára van szüksége, amiben az adatokat tárolja. Ha mindig csak egy programot akarnál futtatni a gépen, akkor egyetlen fix memória is elég lenne (ROM). Abba beírod az adatokat, a processzor meg látástól mikulásig csócsálhatja.
De te ojyann perverz vagy, hogy mindig mást akarsz futtatni a processzoron. Ehhez olyan memória kell, amit újra lehet írni. Ez ma a RAM.
AZ X86-OS PROCESSZOR A PROGRAMOT CSAK A RAMBÓL TUDJA FUTTATNI, fizikailag azt tudja megcímezni. És hogy jól érezd magad a gép isteneként, az operációs rendszerek elrejtik előled ezt a hiányosságot, és a multitaszking jegyében oda-vissza kapcsolgatnak a processzek között, akár ki is vágják őket a memóriából, ha a másiknak kell éppen a hej. Azt a tárterületet, ahová -ideiglenesen- kidobálják a háttérbe szorult (nem futó) programokat, Linukszon cserehejynek, swapnak nevezzük. Amelyik program időről-időre a swapban kényszerül várakozni, az bizony lassabb lesz, hiszen amíg kiírják a lemezre, meg amíg onnan visszatöltik a RAM-ba, az mind plusz idő.
Aztán ha nem x86-ost használnál, hanem mondjuk egy jobblétre szenderült VAX-ot, akkor a virtuális memória tényleg operatív memóriaként adódna hozzá a fizikaihoz, persze sebességben ez sem érne fel az igazi RAM-hoz.