Nem az adott problémára mondok megoldást, hanem az ilyen és ehhez hasonló esetek kiküszöbölésére.
Ha van lehetőséged úgy összeállítani a géped-notid, hogy külön-külön lemezen legyen a Windows és a Linux. Az nagyban megkönnyíti az életed.
Ebben az esetben mindegy melyik rendszert telepíted először, a lényeg hogy csak a neki szánt lemez legyen a gépben telepítéskor. Célszerű úgy beállítani a konfigot, amely a Windowsnak felel meg a legjobban (Legacy Boot/UEFI).
Amikor mindegyik kész, akkor vagy a Linux lemeze vagy UEFI bejegyzése legyen az első boot opció. Indítás után kell csinálni egy grub update-t és az osprober felveszi a Windows indítóját is a grubba. Adsz a grubnak 10 sec késleltetést parancssori eszközökkel vagy GUI-s programmal (grub-customizer). Ezzel lesz elég időd választani, kiváltképp fontos amikor frissíti magát a Windows és restartol, akkor ott kell legyél és ki kell választanod.
Ez lehet kényelmetlennek tűnik, de nem fog a Windows a másik lemezen babrálni semmit. Mert a saját indítója a saját lemezén van és nincs is ott semmi más, amit elszúrna.
Win7-el voltak egylemezes dual bootos konfigjaim, de mire oda érkeztem, hogy upgradelek Win10-re. Akkor már így csináltam meg eleve. Mivel rengeteg a tiedhez hasonló problémába ütköztek más felhasználók.
Ha most összeborúlt a géped és újra kell húzni, akkor érdemes megfontolni ezt a felállást. Win10-et meg a legjobb lenne MCT-vel a legfrisebb ISO-ból telepíteni.