Na, akkor én is írok pár sort. Én is a HT-1080Z-vel kezdtem mint sokan mások, ABC-80-on is tanultam, ZX Spectrum, Commodore VIC-20 is volt nálunk pár napig-hétig kölcsönben, (a ZX 81-et kirakatüvegen keresztül csodáltam, ha jól emlékszem, vagy ennek vagy a Spectrumnak 58 ezer forint volt az ára, amiből akkor egy Trabantot lehetett volna venni). Akkoriban az Ötlet c. újság számítástechnikai mellékletében, a Bit-let magazinban olvastam a Homelab gépekről; nagyon szerettem volna egy ilyen kit-hez hozzájutni, és otthon, házilag összeforrasztgatni, majd a szakkörben fokozatosan feléleszteni az alaplapot, de hát sajnos sosem kerülhetett erre sor... Végül Primo helyett egy Enterprise-128 gazdája lettem, elég későn, de ahhoz már megvalósíthattam a forrasztgatós álmomat: megvettem egy előre elkészített NYÁK-lapot és sikeresen megépítettem egy marék IC beforrasztásával egy hajlékonylemez-interfészt. 360 kB-os floppy-meghajtókhoz volt használható, a mai napig őrizgetem. Akkor volt az első adatvesztésem: néha előfordult, hogy ha írtam egy floppira, sérültek a fájlok, sőt az egész lemez is – akkor szoktam rá a duplikált mentésekre. Végül rájöttem, mi okozta a hibát: két floppyegység volt egymás felett, és az alsó a saját papír csomagolásában volt; néha ez a papír fedlap hozzáért a felső egység forgó palacsintamotorjához, lelassítva azt...
Utána kezdődött el '90-'91 környékén a PC-s korszak: 4,77 MHz-es XT, majd 286AT, 386SX, 386DX2-66, 5x86, AMD K5, Pentium, és így tovább. Az XT gépemet viszonylag hamar elrontottam: működés közben szereltem benne valamit, és az alaplapra leeső csavar nem tett jót neki: onnantól csak kikapcsolt állapotban nyúltam a gépeimhez. Akkoriban a Király utca elején volt egy bolt, ahol jó áron lehetett selejtezett, kishibás, de még használható PC-részegységeket venni. Ott vásároltam első vinyómat, egy 20 MB-os MFM- majd RLL vinyót a hozzávaló vezérlőkártyákkal, hálókártyát, stb. A modemes korszakom '94 tájékán indult egy 2400 baudos modemmel. Egy BBS-hez kapcsolódtam, majd kb egy évre jött a betárcsázós net és az ímélezés.
A legújabb gépem, amin írom ezt a hsz-t, egy üzleti noteszgép, nagyon-nagyon meg vagyok elégedve ezzel (kopp-kopp), igaz, hogy használtan vettem, de teljesen jól van összerakva komponensileg, a Linux tökéletesen fut rajta; egyedül az ujjlenyomat-olvasóhoz meg a beépített smartcard-olvasókhoz nincs kernelmeghajtó. A rendszer már 54 napja fut az uptime szerint, ebben 100-200 altatás-ébresztés ciklus is lehet már (volt hosszabb időszak is, de frissítések alkalmával néha újra kell indítani). Egy Dell E5570 18.04-es Kubuntuval.