Nekem úgy sikerült a barátnőmet és a bátyját "áttéríteni", hogy amikor tönkrement a gép - bocsánat, a gépnek semmi baja nem volt, az "ingyenes" Windows XP Home Edition egyszerűen csak nem akart elindulni egy rossz újraindítás után - , egy Ubuntu CD-vel mentettem ki az adatokat, és formáztam meg a gépet ezúttal két partícióra (egy a Windowsnak, egy az adatoknak). A következő alkalommal (2 hónap múlva) a gép ismét megadta magát, és akkor azt mondtam, hogy "Dávid, nincs kedved kipróbálni a Linuxot?". Azt mondta, hogy jól elvan ő a Windows-zal is. Erre azt feleltem neki, hogy lehet választani, melyiket indítsad, ha nem kell, nem fog zavarni, le is törlöm majd. Csak így azért kicsit hamarabb tudok segíteni, ha valami baj van.
Kapott egy "ingyenes" Windows Vista operációs rendszert az Ubuntu mellé. A Vista nem kezelte a nyomtatót (driver ellenére), a scanner-t, az "ingyenes" Adobe Premiere Elements kijelentette, hogy ő Windows Vista-n nem akar elindulni, a Sim City 4 el sem indult (Wine-nal pedig ment - hmm hmm hmm)...
Szóval azóta megszerette a Linuxot, lévén hogy nem omlik össze minden második héten, ingyenes, és annyi program van hozzá, amennyit nem szégyell feltenni.
Rendesen elkerekedett a szeme akkor is, amikor telepíteni kellett - "Egy sor? Beírtam. Most kiír izéket. Most nem csinál semmit". Mondom neki "Visszajött a promt?". Azt mondta nem, mert semmi nem jött be.
El kellett magyaráznom a promt jelentését.
Megértette.
És örült neki. És szereti az Ubuntuját, mondjuk nem annyira, mint amennyire én. Én minden héten átöltöztetem, folyamatosan keresem az esetleges - nem fatális - hibákra a megoldást.
A barátnőm pedig egy külön történet... Ő nem akart újítást, kifejezetten ellene volt, hogy Linux meg minden, há' minek, már megszokta. Aztán egyszer csak elnémult a rendszer (WinXP, mondanom sem kell). Gondoltam hardver-es gond lesz, hát azért egy ilyen öreg gépen mindent simán vinnie kell, meg miért pont most fuccsolna be, nem?
Egy hónapig külső hangkártyát kerestünk, míg megerőltettem magam, és belenéztem az éveken át szidott Vezérlőpult legbelső bugyrába - az Eszközkezelőbe. És nicsak: látta a hangkártyát. Csak nem használta.
KUbuntu CD be, és lőn, világosság - akarom mondani, hang. A bejelentkező hang. A gyerek első szavai. Szegény lány már nem bírta zenehallgatás nélkül, hát beleegyezett a telepítésbe. Eleinte volt nyafogás, hogy ez mááás, meg a Honfoglaló nem megy alapból (sudo apt-get install flash-player), meg lassú a böngésző (ez tegnapi: sudo apt-get install epiphany - Azt mondja, nem találja! - Jól írtad be? - Hát persze, hogy jól. - Hát akkor majd átugrok, és megcsinálom, bár nem értem, mi lehet a gond... - Jah, rosszul írtam be... - Szeretlek.).
Szóval lassú víz partot mos. Elnézést a kisregényért :)
Kelleni fog nekik, ne félj. Amikor a Microsoft termék, legyen az kalózverzió vagy 30.000 Ft-os eredeti csili vili oprendszer befuccsol, mi, Linuxosok ott állunk majd, legyezve magunkat az ingyen rendelt, és ingyen kézhez kapott, ingyenes, papírtokos Ubuntunkkal, és azt mondjuk majd: Nem akarod kipróbálni?
És lassú víz partot mos...