zltBevallom nem tetszik amerre megy a dolog, és inkább hajlok a GNOME-Shell felé, bár még az is kellően ködös.
Csak egy példa, ami nem tetszik: az új hangerő indicator fogja "megenni" az épp aktuálisan futó zenelejátszót (legalábbis a Rhythmbox, Banshee, Amarok hármasban erre van hajlandóság - félő, hogy a nagy egységesítésben a Kubuntu is erre fog menni), tehát ha meg akarod nézni, hogy megy-e egyáltalán a lejátszód, mindenképp kattintanod kell. Nem látod a panelen. Ha jól értelmezem a "fejlődést".
Ez viszont ordas hülyeség.
Persze tudom, touchscreen, de könyörgöm, nekem, és még sok más ósdi júzernek sima, mezei TFT monitorja van. A CRT-ről nem is beszélve. Velük mi lesz? Apple-módra lesajnálva érezhetik magukat?
Remélem a GNOME-Shell nem követi el ezeket a hibákat, és remélem a Canonical is ráébred, hogy nem a touchscreen a minden.
:(