27 évet szolgált! Még kalandos emlékek is felvillannak, hogy szereztük meg a vasfüggönyön túlról.
Igaz, régi ragyogása már kissé megfakult, ám távolról sem ütött-kopott. Tökéletesen működik, szerelőt sose látott. Meguntam. (!) Így fogalmazott anyám, s arra kért válasszuk ki együtt az újat, hisz meglehet engem szolgál majd az új. Német lesz az is, tudom.
Valahogy tán így forog helyes tengelyén az idő...(?)
Persze lehetne itt beszélni a funkció, a forma, és műszaki tartalom különös, mára tán csak tudatalattinkba száműzött igényéről s annak igenléséről, vágyáról.
És arról is lehetne beszélni, hogy hogy lehet összehasonlítani a körtét az almával....
Lehetne..., de tudjuk ezt csak a hirtelen toluló sztereotípia súgja. A kredenc, a spór, a trabant... mind mind generációkon ívelő „valamik”.
Némelyik teljesíti, némelyik nem a műszaki állhatatosságot, tartósságot.
Az otthonosság, a komfortosság nagy mezőjének fontos részeit képező, építő elemek, nem csak önmagukban, önmagukból, önmaguktól keletkeznek, hanem igényszintű valóságtalapzat építő, személyes és közösségi erők termékei. A kulcs a személyes. /e tárgyból még több generáció PhD.-hat simán :-) /
Pinkerton egy káprázatot (ha tetszik maya) tett meg saját valóságának. Így nem katarzist hanem drámát kelt maga körül. Maga körül, azáltal hogy csak ő ne vált a maga keltette valóság részévé.
Az összes eszköz (csalás, átok, stb....) melyet felkínál a történet s bevonhatná a valós katarzisba -azaz a valóságba- őt meg nem érinti, ám ő megmagyarázza ha kell.
A hasonlat a nyugati technokratát idézi meg.
Zavarba ejtő további hasonlatot láthatunk a Canonical viselkedésében is.
A dráma valós, a hasonlat csak kicsit erőltetett s fontos értenünk a dráma és katarzis közti óriási különbséget is.
A fő döntési mechanizmusok jelenleg nem közösségi modell szerint működnek egyetlen számítástechnikai területen sem! (mondjuk másutt sem...)
A közösségi döntési mechanizmus nem a demokráciát jelenti, vagy ahogy nálunk oly divatos volt a „demokratikus centralizmust”. Ez csupán a befolyásolási fölény, azaz a terror egy kvázi-speciális legitimizációs formája. A valós közösségi döntési mechanizmushoz leghasonlóbb tán a székiség, a „székek” elve amely egy speciális mátrix rendszer. Ennek lényegi kulcsa a hatókör!
Mire is kéne tán megfelelnie egy szoftverfejlesztési folyamatnak?
Először is a godotistáknak. Ők bíz a csöndes többség! Kik nem gondolnak felőle semmit és nem is tudják mit várnak.
Egy dolog exponált, a „várakozás-elvárás” amiből csupán egy eredő továbbontható ez pedig a jelenlegi állapot elvárása. Azaz működj!
Tehát itt áll Pinkerton és Godot /igen megérkezett... :-) /ki kapaszkodik két kézzel a német csaptelepébe!
Az eredményt látjuk. Tragikus, azaz dráma.
Van e esély a katarzisra?! A mostani kommunikációs metodikák szerint semmiképp.
Személyes attitűd:
A W7-et végleg letettem napi gépemről. Virtuálisan majd legfeljebb elmolyol annyit mit kell (pl. OVI, stb.).
A „német csaptelep” (suse 11.4 KDE ) igen furcsa az Ubuntu után -amolyan németes-, ám az i7-es processzorból négy magot 100%-on pörgetett úgy hogy semmit nem csináltam, ventilátor pedig ezerrel! Nóóóómális?! 6-7 óra kutakodás után egyelőre leszedve. Az Arch-al is kacérkodtam, de bevallom annyit nem akarok vele foglalkozni és tanulni.
Godot kontra „német csaptelep” 2:0.
Egy LVM-es kernelszintű titkosítású megoldást szeretnék a laptopomra (ez tűnik a leg hatékonyabbnak) úgy hogy legyen (lehessen) két operációs rendszerem. Mondjuk egy Unity -a kaland kedvéért- és egy KDE mert dolgoznom is kell. Képtelen vagyok megcsinálni! (legyen egy ext2 /boot, mindegyiknek btrfs (hamár...) /, és /home és egy /adat)
Biztos az én agyam huzalozásával van a baj...
Én egy olyan „godot” vagyok akinél elsődleges szempont a biztonság (épp ennek reális megoldhatatlansága terelt a linux felé) második a kíváncsiság (vagy esetenként fordítva...).
//...Aki meg azt mondja, hogy a biztonság-biztosság állandó szerelés-reszelés nélkül megoldható win rendszerrel annak a gépe egy betonbunkerban van saját generátorral net kapcsolat és mindenféle beviteli periféria nélkül kikapcsolt állapotban a felhasználóval együtt betonba öntve örök időkre.//
Most úgy állunk, hogy ideiglenes jelleggel van egy Unity-m (juszt is), néhány üres plusz partíció és passz. A bal ablakgombot is megszoktam... Épp tán betöröm magam... (?) Az Evolution-t nem is lakom már be... Lassan pária vagyok saját gépemen... A zenéimet is a hálózatról vagy a feltunkolt backup meghajtóról hallgatom...
Egy bizonytalanság érzés kerít hatalmába, s nem tudom már mit is kéne felraknom.
… És el is mehetünk akár a francia ujjhullám filmes világának érzetébe, akár......
Hol van Matula bá a tüskevárból!? Engedjenek ki!
Én nem tudom miért nem működnek a rakás pénzen vett műszaki eszközeink?
Én csak várok itt egy tábla alatt, beszélve magammal, vagy Godottal..., kitudja.
Várunk...
Várjunk?