Ha más karakter ad vissza, azért lehet, mert a fontban azon a helyen más szerepel.
Megoldás részemről.
Letöltöd az Unicode szabvány legutolsó (6.0) változatát. Jól emlékszem, 75 MB. Benne kikeresed a neked való glifeket. Leírod szépen egy lapra mellette az unicode-értékekkel. Pölö: estimated U+212E.
Ezután megnyitod szerkesztésre az /usr/share/X11/xkb/symbols/hu nevű fájlt (Előtte biztonsági mentés). Benne egy neked tetsző billentyűkombinációra rádefiniálod az (előbbi példánál maradva) az U212E kódot.
Ha a kódot definiálod rá, akkor a fontban az adott helyen található karaktert adja vissza. Ha a nevét definiálod, akkor bárhol is legyen a fontban, a nevet keresi meg és azt adja vissza. (Elképzelhető, hogy maga a fontot, amit használsz nem szabványos. Megoldás: szabványosítanod kell, vagy megnézni, hogy az illető betű ebben a fontban hol, milyen néven szerepel, és azt beírni. A fontokat a Fontforge-dzsal tudod megnyitni, ott tudod kinézni a kódokat.) Mented, újraindítod a gépet és már működik is a kombinációd. Előtte célszerű beállítanod a Magyarország-ot és magyar billentyűzetet, mert „default” beállítással (pl. a KDE-ben ez van), nem működik; hiszen a rendszernek tudnia kell, hogy a módosításokat a hu fájlból vegye. Erről már itt az Ubuntu.hu-n is számtalan helyen írtam, de a blogomban is megnézheted egy konkrét billentyűzetkiosztásról szóló cikksorozatban.
Én csupa olyan karaktert kódoltam a nem használt billentyűkombinációkhoz, mik kellhetnek szövegszerkesztéshez, kiadványkészítéshez, de van benne néhány görög betű és apró ábrácska is. Így mindig csak az adott kombinációt kell leütni. (Nálam pl. az AltGr+Shift+ö-re jön az ¼.)
Érdemes az összes gyakran használt betűket valamelyik nem használt billentyűzetkombinációra rádefiniálnod. Természetesen, ha te a japán billentyűzetbeállítást használod (japán billentyűzeted van), akkor a jp fájlban kell átírnod mindezt.