Kittus2„… Manjaroval próbálkoznod, mert sztem arch alapon talán az a leginkább júzerfrendli disztrib.”
De még mennyire!
Az a helyzet, hogy Linux Mind Zoli készít egy videósorozatot Út az Archig címmel.
A trilógia még nem teljes, ám engem rögtön az első részben sikeresen lebeszélt róla, hogy ilyesmire adjam a fejem, de azért kíváncsiságból debütálásának perceiben belekukkantottam a második részbe is. A premierkor extra tartalomként a mozi mellett fut egy chat-ablak is, valamit itt olvastam és kedvet kaptam a Manjaro Xfce kipróbálására.
A Hardy Heron-nal volt utoljára ilyen élményem!
A telepítés nem bonyolultabb, mint más disztribúcióknál, az első újraindítás után én ilyen hamar utómunkálatokkal viszont nem végeztem.
Simán csak grafikus felületen kattintás a Szoftverek telepítése/eltávolítása lehetőségre (pamac), majd ott az AUR engedélyezése, aztán mehet szépen sorban fel minden:
Skype, Chrome, SimpleScreenRecorder, Dropbox, VirtualBox..., se a nyomtatómhoz, se a szkenneremhez nem kellett semmit máshol keresni, nem kellett a sok külső tároló felvételével bajlódni.
A legjobb szoftverkezelés, amivel valaha is találkoztam!
E rövid virtuális gépen történt tapasztalatszerzés után fel is dobtam a rendszert a laptopra és az asztali gépemre is.
Élesben is szépen muzsikál.
Szerintem az ikonok és a téma alapból is rendben van, még emiatt sem viszket az ember tenyere, nincs olyan érzet, hogy ezt nagyon gyorsan meg kell változtatni, mert…
Egyetlen aprócska hiányosságot találtam mindössze:
Az én gépeimen általában több felhasználó van és a rendszerhez utólagosan hozzáadott felhasználók teljes nevének (ez az ami a bejelentkezési képernyőn is megjelenik) megadására a grafikus felületen nem találtam lehetőséget, végül csak terminálból a
sudo chfn -f "real-name" username
paranccsal sikerült ezt megoldanom.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek én is!