kalviIgen, igazad van, tapintatlanság. De van egy szint, ahonnantól kezdve az ember egyre kevésbé viseli el a hibákat, főleg a szándékolt, csetes szintű, egymás mellé dobált betűhalmazokat, ahol már ismeretlen a pont, a vessző... De tudok jobbat. Ha a kérdező nem veszi a fáradtságot arra, hogy valamennyire átfésülje a szövegét, tegyen bele vesszőt, pontot, akkor én sem fogok energiát pazarolni ezek dekódolására.
Rendben van, nem kell mindenkinek megtanulnia a helyesírást, de akkor írni sem muszáj...
Menjen el a kocsmába, és kérjen ott tanácsokat, ott nem kell olvasnia, ott megmondják neki a tutit.
Most nálam is kiborult egy kicsit a bili, de meg kell érteni, hogy ez olyan, mintha a tévében, rádiókban,filmekben óriási százalékban hibásan beszélő, hadaró, alig érthető emberek raccsolnának, motyognának. Ugye? Oda nem engedik ezeket az embereket, vagy, ha igen, a riportokban feliratozzák ezeket (szélsőséges esetekben). Vagy a zeneművek lennének totálisan eltorzítva.
Lényeg az, hogy nem akarok ehhez hozzászokni. Az a baj, hogy felnövekvő generáció, ha állandóan ilyen súlyos hibákkal találkozik a hsz-ek olvasása során, szép lassan hozzászokik, és ily módon a hibás alakok, formák is elfogadottá válnak. Mivel alig olvasnak könyvet, a hibás formák fognak rögzülni.