sömikeNincs igazad ebben, mármint vetítesz*;
'Én csak abba a témába/beszélgetésbe szólok bele amiről tudom, hogy micsoda. Ha nem tudom és csatlakozni szeretnék, akkor utána járok. Ha nincs kedvem utánanézni, akkor inkább nem szólok hozzá.
[*]Kivetíted magad rám. Én nem te vagyok. Szerencse vagy nem, lényegtelen, de tény. Az emberek különbözőek. Azonban el kell, pontosabban érdemes elfogadni a másik logikus érvelését. Részedről nem látom az erre való törekvést sem.
Az a baj, hogy nem látod be, hogy abban nincs igazad, hogy 'ha érdekel valami, és hozzá szeretnék szólni, akkor utána kell járnom (-ni)'. Nem biztos, hogy neked baj, de nekem biztos nem. Én tisztelettel beszélek a beszélgető társaimmal. De nem is biztos, hogy nekünk beszélnünk kell egymással. Ha ez a stílus irányít. Mert ez nem stílus.
'Ha mégis megteszem, és kiderül, hogy sületlenséget írtam/mondtam,'
-- Nem írtam sületlenséget, csak nem ismertem az 'előzményt'
netán megsértettem valakit,'
-- Megsértettem valakit? Netán téged? Mivel?
Ha annyira szeretnéd, megkeresem (nem fogom vélhetően), hogy te hasonló helyzetben, kérdésnél nem is olyan rég, 'ugyanígy' nem figyeltél, és beleszóltál egy-egy javaslatomba, 'ugyanígy nem ismerve az előzményt'. Kétszer volt ilyen, és azért jegyeztem meg, mert elég 'furán jött ki'. Sok mindent megjegyzek (emlékszem), sok mindent nem. Nem érdemes haragot tartani, inkább felejtek. De a két alkalommal bocsánatot kértél? Nem. Akkor miről beszélünk? Úgy mérj másokat sömike, ahogy magad is méred.
-- Van vér a pucámban
-- Más is van a pucámban
-- Olyat eddig nem mondtál, amire logikus választ nem tudtam adni. Ne döngesd ennyire a melled ..