A merevlemez (vinyó, winchester) egy fizikai eszköz. Mint egy pizza, ha a közepébe lukat fúrunk, fakanalat döfünk át rajta, és megpörgetjük. Van egy kiskanál, ami ki-be tud mászkálni a pizza széle és közepe között.
Ahhoz, hogy a piza bármelyik kukoricáját eltalálja a kiskanál, az kell, hogy a szélétől eléggé bevigyük, és a pizza is pont oda forgassa a kukoricát.
Ha kanál egy helyben áll, a forgó pizza miatt egy kör minden kukoricájával találkozni fog.
A pizza szélén helyezkedik el az MBR. Ebben leítják, hogy hány kukorica van a pizzán, és ha particionáltad, akkor azt is, hogy hol vannak a partíciók.
Most rossz a hasonlat, mert a partíciók nem úgy állnak, mint a pizzaszeletek, hanem gyűrűket alkotva a tengely körül.
Ahhoz, hogy a pizzalemezen bármit megtalálj, először a szélén levő MBR-ből kell kikeresni, hogy hol a kukorica. Utána indulhat befelé a kanál a kukoricákért.
Belátható, hogy széléhez közelebbi kukoricákat gyorsabban tudja elérni.
Tehát a pizza szélére (lemez elejére) azokat az adatokat tesszük, amiket gyorsabban akarunk megtalálni, mint a többit.
Ha te az életedet úgy rendezed be, hogy a rendszered folyamatosan swappelni fog, akkor igen, tedd a swap partíciót a lemez elejére.
8 GB (nem Gb!) RAM mellett viszonylag keveset fog swappelni a rendszered, tehát teljes időveszteség, ha a kanálnak mindig át kell lépnie a swap partíciót, mert igazi adatot keres valahol beljebb.