A legjobb grafikus felhasználói felület, amivel eddig dolgom volt, a KDE 3.5 és ikertestvére, a TDE 3.5. Egyszerűen imádtam! Ez volt akkoriban a megvalósult álom. Utána az LXDE egész jó volt, meg lehetett szokni. A Linux Mint Cinnamon-ja jól néz ki, jól használható (nekem túl egyszerűnek tűnik), egyetlen dolog nem tetszett benne: nem csinálták meg rendesen a képernyővédőjét. 30 évvel ezelőtt már remek képernyővédők voltak, ennél sokkal jobbak.
Nekem nagyon tetszene, ha az új kiadások nem csak az új felület kinézeteket tartalmaznák, hanem a régi dizájnok is elérhetőek lennének rajtuk. Az nekem nem "fejlődés", hogy folyton új ikonokhoz kell hozzászoknom és az sem hiányzik, hogy mindenhez többféle ikon téma közül lehet választani, mivel ez zavart okoz a vizuális felismerésükben. Egy dologhoz legyen szigorúan csak egyféle ikon hozzárendelve, kb. örökké, hogy ne lehessen eltéveszteni. Tehát a forma szorosan kötődjön az adott dologhoz (program, alkalmazás, kijelzés, stb.).
Ide tartozik, hogy alaposabban át kéne gondolniuk a fejlesztőknek a formatervezési szabályokat. Tehát nem kéne olyan hibákat elkövetni, mint pl.: hogy a mentés ikonja egy kis mágneslemez rajza legyen. Vagy hogy a pen drive ikonja egy álló téglalap legyen. Mert ezek a dolgok idővel megváltoznak, eltűnnek, s vele elvész az értelmük is. Helyette önmagyarázó, beszédes piktogramokat kéne kialakítani, hasonlóakat az egyiptomi hieroglifákhoz, amik az ikonhoz rendelt művelet fogalmát mutatják be képletesen, nem egy tárgyi eszközt. Ez egy bonyolult nyelvészeti, formatervezési probléma. De ha a KRESZ tábláknál, az olimpiai sportágak szimbólumainál és sok más helyen meg tudták oldani az egyetemes ábrázolást, akkor itt is mennie kéne.
