Ha hirtelen valaki azt találná kérdezni tőlem, hogy milyen az Ubuntu Studio, valószínűleg egy jó hazai vígjáték legütődöttebb figurájának alakját venném fel, ahogy újabb felindulást újabb levegővétel követne, majd újabb fejcsóváló hallgatás... Mondjak én bármit, ami azt jelenti: "rossz, kerüld el"? Mondjam, hogy "jó, használd, mert lehet"?
Épp ezt a két dolgot képtelenség művelni az Ubuntu Studio-val: szótlanul megválni tőle, és használni.
Nyilvánvalóan nem kevesen csaptak át most indulatosba, kell valamit válaszolniuk, olyan nincs, hogy a Linuxot nem lehet használni. A Linuxot lehet használni, és kell is. Egy jó hete Ubuntu Hardy hivatalos volt fenn, csak én már megint nem bírtam magammal. A helyhiány ellenére feltoltam a multiverse zenetesót, és olyasmit vettem a nyakamba, aminek éppen ott nem lenne helye. Tisztáznunk kell, hogy mivel a nyakamba vettem, nem mostanában fogom ledobni onnan (ha egyáltalán), szóval olcsón nem adjuk, értem a nevét, és kénytelen vagyok arra gondolni, hogy ezt az edísönt szintén emberek számára állították össze olyan szoftverekből válogatva a legkomolyabbakat, amik emberek számára készültek.
Hát csapjunk akkor a lecsóba: miért nem lehet csak úgy "elkerülni", szó nélkül hagyni? Mit is? Hogy Ubuntu Studio van, érezd a sajátodnak, használd, rontsd el, javítsd, bénázz, fejtsd meg, de bármit is csináltál, oszt meg velünk, többiekkel!
Azért, mert ilyesmit keresek ki tudja, mióta. Segítsek annak, aki egy korábbi szakaszában van annak a megismerésnek, amivel én (a remélhetőleg meglepően közeli jövőben) jutottam valamire, megvagyok belőle, enni, lakni, tankolni, ilyeneket tudok csinálni a segítségével... Tudom én, fura módja a megélhetésnek, hogy zajt keltesz kétállapotú elektronikából épült kusza rendszerekkel... De most megint felcsillant a remény: nem kell sokszázezres pécé, milliós szoftverek, hogy MOST AZONNAL kiállj a színpadra azzal, amit csináltál a nyavalyás szabadidődben. Nem kell csillivilli Apple célgép, hogy stabil legyen. Sokan mondják, hogy a hardver és a felhasználó (aki megvette, mert spórolni akart, és használja mindenfélére) az instabilitás elsődleges oka. Az én fura, márkátlan dolgokból itthon összehányt gépem kb két hete elfelejtett minden anomáliát. Igen, ennyire fiatal Linux-használó vagyok. Most csak a lehetőségeket látom, a megoldásokat nem annyira.
És a mérleg másik oldala is ez. "Használd, mert használható!" - NEM IGAZ! Régóta jelent többet ez a "használható" szó, mint hogy "benne a lehetőség", meg hogy "kellően széleskörű tudással akár..." - már a 80-as években fokozódott az igény és a hangsúly, hogy könnyen igába hajtható szoftverek biztosítsák az ergonómiát azoknak, akik a feladatukra akarnak koncentrálni. Az Ubuntu Studio egyik vezérmondata valami blabla az inspiratív környezetről. Humbug. Merem állítani, hogy Linuxon ma ilyen még nincs. Nézz meg egy lomha, nagyra nőtt Fruity Loops ökörséget. Próbáltad? Észre sem veszed, már kénytelen vagy újabb egy-két órát szánni a félig elkészült darab befejezésére - és ezt mind egyetlen szoftverben, ami kinéz valahogy, helyén van a legtöbb eszköz, egy jól felismerhető és jól dokumentált eszközparban. Nézz meg egy Reason-t. Kézhez áll, és hamar túlnőhet a határain, aki vele kezd, mégis fog a Rewire butasággal szöszmötölni, mert jó kis eszközt vett (jó esetben..).
A Linuxon zenélés hemzseg még a sorjától. Ámde sajnos ott az a fura paraméter, amit az Ubuntu név fog leírni a legérthetőbben... Sajnos, mert kénytelen vagyok még én is csiszolópapírt ragadni, a magam kis kezdő szintjén (egyelőre). Ha ma csak egy blogbejegyzést írok, ami a saját kérdésemre sem válasz, akkor ezzel. Ha tudnám, hogy kell projektet menteni egy teljesen JACK-en futó környezetben, leírnám, de inkább meg se kérdezem...
Ha hirtelen valaki azt találná kérdezni tőlem, hogy milyen ez az Ubuntu Studio, valószínűleg vagy elhajtanám a jó francba, vagy ilyesmit találnék szólni: "Csinálj helyet a vinyódon, legyen net, harcolj az elemekkel, és ha nem tudsz valamit kérdezz! Addig én röhögök nagyokat, nem csak magamon, hanem végre rajtad is!"