Az elmúlt napokban a híroldalak címlapját kibérelték maguknak a gazdasági hírek: úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok hitelpiaci válságából szinte pillanatok alatt gazdasági világválság kezd kibontakozni, melynek egyelőre nem látjuk a végét. A válság pedig az IT szektort sem kerüli el, ahogy az Index kapcsolódó híréből is kiderül.
Mit jelenthet ez a gyakorlatban? A vállalatok visszafogják az IT-vel kapcsolatos kiadásaikat: elhalasztják a hardware-vásárlásokat, nem szívesen költenek új licencekre. Pedig már igencsak itt lenne a nagy informatikai fejlesztések ideje: a Windows XP egyre jobban elöregszik és elavul, és hiába toldozgatja-foldozgatja a Microsoft, már egyre inkább itt az ideje a váltásnak. Csakhogy a Windows Vista fogadtatása finoman szólva is vegyes, és a vállalatok eddig egyáltalán nem siettek a migrációval: és most, hogy beköszöntött a válság, még kevésbé lesznek motiváltak, hogy óriási összegeket költsenek csillogó, hologramos matricákra (vagyis licencekre) és asztali erőművekre, amiken elfogadható sebességgel fut a Microsoft legújabb operációs rendszere. Jelenleg úgy tűnik, hogy ezen a helyzeten érdemben a Windows 7 megjelenése sem változtat majd.
Amikor pedig a vállalatoknak vissza kell fogniuk az informatikai kiadásaikat, akkor már luxusnak minősül az a gyakorlat, amit eddig követtek: megvesszük bálaszám a Windows és Office csomagokat, és hozzá a brutális teljesítményű számítógépet, ami annyi műveletet végez el, míg a marketinges kollegina továbbküld egy lánclevelet, mint a NASA a teljes Apollo program alatt. A pazarló informatika korának vége: ahogy a hetvenes évek elején az olajválság véget vetett a benzinzabáló amerikai autók aranykorának, úgy jöhet el most a nagyteljesítményű számítógépek és a drága licencek korszakának alkonya.
Már ennek az előszele a kis teljesítményűnek mondható, de a legtöbb feladatra mégis bőven elegendőnek bizonyuló Netbookok, és az alacsony fogyasztású Intel Atom processzorok sikere. Nem csak a nagyteljesítményű gépeknek van azonban ma valós alternatívája, hanem a drága licenceknek is: a szabad szoftverek ma már felhasználóbarátság tekintetében is fel tudják venni versenyt. Egy átlagos, számítógépek iránt nem különösebben érdeklődő irodai dolgozó számára sem jelenthet megoldhatatlan feladatot az Ubuntu használata. Így ha a vállalat úgy dönt, hogy nem száll be a hintába, és nem vesz drágán új számítógépeket, és még drágábban újabb licenceket, hanem ahol ez egyszerűen megoldható, ott inkább az Ubuntu mellett teszi le a voksát, akkor a dolgozók is meg fogják tudni tanulni annak a kezelését.
Persze lehet, hogy az elején még zúgolódnak, hogy hol a kék e-betű, és kinél van a start menü - de ez nem jelenthet komolyabb problémát, mint egy új kávéfőzőgép beszerzése (ami, valljuk be, szintén elég komoly ellenállást képes kiváltani a Marketinges Kolleginák Érdekvédelmi Szakszervezeténél). Amikor pedig túljutnak a kezdeti nehézségeken, és esetleg megtalálják a beépített kis Gnome játékokat, rájönnek, hogy ez nem is annyira rossz nekik. Mint ahogy rájöttek arra is, hogy az új kávéfőzőgépet valóban máshol kell bekapcsolni, és a vizet sem ott kell beletölteni, ahol eddig, ellenben isteni kapuccsinót csinál.
Minden válság egyben új lehetőség is: ez a mostani pedig az Ubuntu nagy lehetősége lehet. Persze ezért tenni kell: el kell érnünk, hogy az Ubuntu még inkább bekerüljön a köztudatba, mint egy modern, nagy tudású, sokoldalú, megbízható és ingyenes operációs rendszer, ami ráadásul nem is igényel atomerőművet maga alá. A mi feladatunk az, hogy ezt az üzenetet minél több helyre eljuttassuk. Kényelmes helyzetben vagyunk, hiszen nekünk füllentenünk sem kell: már az is bőven elég, ha őszintén bemutatjuk az Ubuntut.