hotplug:)
Örülök hogy nem valami hippi szöveggel jössz. :P
Alapból nem desktop: oké. Biztonság: nagyon oké. Rendszer stabilitása: (értem ezalatt hogy _nem_kókány_hardvernél szinte bárhonnan visszahozható) oké.
Igény desktop környezetre: bezony!, és roppant örömteli.
De:
Veszel egy (kvázi) ingyenes windows-t meg pl. egy Ubuntut alaptelepítésben, hardver megy, alap programok mennek. Veszel egy full technikai analfabéta júzert, (pl. asszonypajtás) aki csak netezni, emesenezni, szkájpolni, ímélezni, stb. akar. Tucatszám találkozok ilyenekkel (és ilyen gépekkel) nap mint nap. (igazság szerint az a kuriózum ami/aki nem ilyen)
Mi az Ubi előnye?
Biztonság.
De testre nem szabja, (max. a hátteret pl. lilára:))a benne rejlő brutális lehetőségekről még csak nem is tud, nem is érdekli, a terminált meg sem találja, viszont a legkisebb hardver bizonytalanságtól (vagy franc se tudja mitől) esetleg magától eltünnek ikonok/beállítások/panelek, nem megy ami eddig ment, stb. tudod jól, nézz szét a fórumon. Ráadásul magától esélye sincs hogy helyre tegye.
Mi a win előnye? Ha valami vírussal szanaszéjjel nem gányolja, a gépe évek múlva is ugyanúgy fog kinézni, max. néha nyom neki egy rezet, mikor beáll, mint a gerely.
Azt akarom mondani: hogy az Ubuntu előnye egy átlag júzer számára is nyilvánvalóan kijöjjön, ahhoz több kell legyen mint átlag júzer.
Szerintem egy jó desktop környezet olyan kellene legyen mint ezek az olasz robogók, Piaggio, Vespa, stb. Kicsi, könnyű moci, reggel a csajod fölkel, felveszi a bukósisakot, (na jó, fel is öltözik) felül rá, és gó. Olajnyomás? Ugyan már. Gyújtás? Az mi? Keréknyomás? Félévente ránéz a benzinkutas. Biztosítófedél? Van olyan is? Viszont olyan hogy "nem indul", ááá, az nem létezik! És mondjuk ezt tudja tíz éven keresztül.
Az érzelmi kötődés egy más tészta, mi itt valamennyien kicsit egyívásúak vagyunk (néha egy ivásúak is, vagy majd pótoljuk:)), a felmerülő nehézségeket inkább megoldjuk, ez valahol szerelem, hobby, beállítottság, érdeklődés, kaland, kihívás, gondolkodásmód.
Tudni hogy mi mozgatja, hogy mozog, érezni a melót az egész linux világ mögött, belelátni, elképedni, megérteni, elfogadni, belátni, és túllépni a kellemetlenségeken. Szerves részévé válni.
Pedig sokaknak sokszor egyszerűbb lenne ledúrni az egészet a picsába, és visszarakni a wint.
Miért nem teszik? Talán mert az oprendszer már nem csak egy eszköz amivel netezik, stb?
El tudok képzelni egy másfajta érzelmi kötődést is: Te b@zmeg, rakd fel ezt, mert kurvajó!
Ne kelljen már mindenkinek érteni hozzá. Ez adná meg az igazi szabadságot.