A nagy döntés.
Történt egy nap, amikor az Ubuntu újra a bolondját járatta velem, pont akkor amikor - számomra - kritikus adatok tüntek el egy álló merevlemezről. Az Ubuntu Help oldalán volt egy útmutatás, mely a gddrescue programot ajánlotta. Természetesen, ki akartam próbálni, gyorsan apt-get install gddrescue. Látszólag telepítette is, de csak látszólag, nem indult parancssorból mert a parancs/program nem található. Jó, rendben, nem húzom fel magamat, biztos újra be kell jelentkezni.. hmm mégse jó, na most akkor Windows-os megoldás avagy az IT szakemberek első mondata: "Hello itt IT, próbálta már újraindítani?" Persze, próbáltam de akkor se ment, mert a Ubuntu ördöge rámszabadította magát, pont akkor amikor végszükség lett volna. Természetemből adódóan, megpróbáltam ezt a problémát megkerülni. dd -vel kiírtam volna a vinyó képét, persze nem volt elég - 40gb - hely sehol sem. Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy van nekem egy - igaz NTFS és őskori - raid1 kötetem, 2db 20GB-os hdd-vel, melyet ha ideiglenesen raid0-ra állítok lesz 40GB helyem. Már dörzsöltem a kezem hogy "győzelem", de ugye nem minden windows ami bugzik. Természetesen a raid kártyát (ite 8212) nem ismerte fel, miért is ne. Nosza, mi ez nekem, végülis letölthetek egy ~30MB-os Linux disztrót, kiírom CD-re, bootolok, és helyreállítom a vinyót. No, persze mit képzelek én, az a CD drive, melyről telepítettem anno az Ubuntut éppen nincs a közelben, máshol van rá szükség, de persze itt az én kedves kis CD-DVD kombo drive-om, csak kiírom és kész. De ugye, miért ne, az Ubuntu számára ismeretlen a 2-3 éves LG meghajtó, sehol sem látja.. még hardverszinten sem. O.o A fontos dolgaim között, megpróbáltam kiválogatni a pótolhatóakat, online feltölteni..stb így sikerült elegendő helyet létrehozni, elmenteni az adatokat, a fő ond megoldódott, de a DVD író még mindig nem jó, az adatok jó része nincs teljesen biztonságban (bár tökéletes biztonság nem létezik).
Nem sokkal később (2-3 nap), visszahoztam a CD-írót és felírtam rá egy Debian CD1-et (stable, kíváncsiságból és egy kicsit haragból), mely hihetetlen módon már a telepítéskor felismerte az immár raid0-vá változtatott kötetemet és azzal a lendülettel oda is telepítettem. Innen kiírtam a fontos dolgokat CD-re, DVD-re, majd elkezdtem vele komolyabb kapcsolatot kialakítani. Mivel az ubuntu is debián alapú, egész jól kiigazodok rajta, értem hogy mit mond és a konfigurációs fileok is ott vannak ahol megszoktam (kivéve ami nem :)), minden eszközömet felismerte és a TV kártyám is egy kis rásegítéssel gyönyörűen megy, jóformán ~2 nap alatt sikerült belőnöm magamnak a rendszert. Az Ubuntuval amikor kezdtem ez kb. 5 nap volt, persze a Debinek nem kis előnye van.
Ezt a történetet újra és újra átgondolom, sőt a mostmár 5 hónapos pályafutásomat is amit az Ubuntuval kezdtem, a támogatást (hogy magyar, hogy jó), az IRC-n lévő barátokat, a FullCircle újságot szóval mindent ami eddig az Ubuntuhoz kötött. Ezzel szembe állítom a Debian elég gyér magyar támogatását (a hivatalos oldal is úgy-ahogy magyar) és jóformán mindent a másik oldallról (testvérek csatája?). A szivem az Ubuntuhoz, az eszem a Debianhoz húz, de nem szeretném a DualBoot-ot. Szóval nem tudom, anno a win vs. lin esetében az eszemre hallgattam és jól tettem, de itt közel se egyértelmű a helyzet. Az Ubuntu 3 éves (ugye?) a Debian meg kb. 10, így a problémák a korából is adódhatnak. Továbbá az Ubuntu mellett szól, hogy hamarosan új kiadás jelenik meg (talán javítják ezt a hibát), aminek próbáltam a Trible 1-2-3 változatát, de ellenére szól hogy egyellőre nem váltotta be a hozzá füzött reményeimet.
Most egy ideig úgy néz ki, hogy Ubuntu marad a fő rendszer, de ha DVD-t akarok írni és tesztelgetni akarok, vagy egyszerűen csak felidegesítem magamat, akkor menekülök a Debianba.
Végső soron is, hiába ezek a problémák, az Ubuntu az egyik legjobb Linux disztribúció, amit valaha is használtam.