gyarakilaszloAmennyiben sima Ubuntud van, akkor ezzel a módszerrel Samba megosztást hozol létre, nem NFS-t (Gnome). Xfce tudja ilyen "klicker" módszerrel kezelni az NFS-t is. Samba hátránya, hogy be kell jelentkezni userrel a szolga gépre (hozzáférési jogok, stb.), míg NFS-nél csak felcsatolod, o'szt jó napot, teljesen úgy kezeled, mint ha helyi vinyó lenne. Ha figyelmesen elolvasod a postot, akkor rájössz, hogy az ég világon enm állítottunk be semmilyen jogosultságot, csak azt, hogy írható olvasható legyen a megosztás (rw).
Nem mondom, hogy kötelező így csinálni, de két Linux között ez szerintem a legpraktikusabb módszer egy otthoni hálónál. Persze ha Wines gépről is el kell érni, akkor csak is a Samba. Ha mégis NFS, akkor ne feledd, hogy a kis rögtönzött leírásban foglaltakat csak egyszer kell megcsinálni (5-10 perc alatt megvan, hidd el), és többet a büdös életben nem kell hozzá nyúlni. Amellett pontosan látod, hogy mit is csináltál, nincs eldugva semmi a GUI mögé.
Parancssorttól nem kell félni. Ez nem windows, itt a grafika csak egy bőr, nem arra épül a rendszer. Ráadásul sokkal gyorsabb is használni. GUI alatt idekattintok, odakattintok, ebből a menüből abba a menübe, kiválasztom bepipálom, becsukom, ugyan ez a művelet parancssorból általában egyetlen nem is túl hosszú utasítás. Amint felismered, hogy minden rendszeradminisztrációs tevékenység sokkal hatékonyabb terminálból, az egész folyamat a szemed előtt zajlik, nem rejtegetnek előled semmit, rögtön ráébredsz, hogy bizony korlátlan ura vagy a gépednek. Ettől a ponttól kezdve fogod igazán élvezni a Linux világát. Legalábbis én így jártam :)
current88: csináld bátran, nevet is nyugodtan hagyd el, ez nem arról szól :)