- Szerkesztve
Amiket kínál:
1) Pillanatkép készítése az éppen futó telepített rendszerünkről.
2) Live rendszer készítése a pillanatképből.
3) Az éppen futó (live vagy telepített) rendszerünk másolása.
Folytattam a rendszermásolás témakörében tett kalandozásomat. Ez a megoldás talán olyankor is hasznos lehet, ha valaki másnak a gépére szeretnénk telepíteni, tisztában vagyunk az alapparaméterekkel, de nem kapjuk meg a gépet, hanem majd a helyszínen kell telepítenünk, ráadásul jelentősen személyre szeretnénk szabni a rendszert, ami esetleg a korlátozott időkeretbe bele sem férne, ezért inkább azt választhatjuk, hogy a rendszer kialakításának nagyobb részét előre végezzük el.
Próbáltam a fórumon mostanság előforduló témákból kiindulni, hogy valamennyire valóságszagú legyen a dolog. Nem vagyok nagy híve a csipketerítő-várományos masinák üzemeltetésének, de két ilyen is volt, ezért kiindulási rendszerként legacy módban Debian 12-t telepítettem LXDE felülettel.
A rendszer testreszabása:
Beállítottam, hogy a bejelentkezési képernyőn megjelenjen a felhasználó neve, feltettem az mc-t, a systemback.sh-t, a NetSurf és Falkon böngészőket (mivel ilyenkor szokott szerepelni, hogy csak netezésre kell a gép és ezek tudtommal ezek elég szerény étvágyúak). A LibreOffice-t lekaptam.
[A rendszer alapból 550 MB körül evett. Lehet ezt még faragni, de szerintem nincs túl nagy jelentősége. A rendszer egy Falkonnal és abban egy ubuntu.hu füllel 787 MB-ot, egy darab Facebook oldallal 942 MB-ot fogyasztott. Firefox-esr egy Facebook oldallal 1301 MB. A Falkonban a Facebookon a játékot nem tudtam betölteni, a Firefoxszal ez sikerült, de már 2000 MB fölött voltam, ami Marika néni gépén a benne lévő 2 GB RAM mellett ugyebár már az elkerülhetetlen swapelést és ezzel a használhatatlanság irányába mutató lassulást eredményezné. Hamar megtaláltam a netnek olyan szegmensét, ami leteríti ezeket a műemlékeket.]
A Refracta Snapshot és Refracta Installer telepítése:
A https://sourceforge.net/projects/refracta/files/tools/ oldalról letöltöttem majd feltelepítettem a refractainstaller-base_9.6.6_all.deb refractainstaller-gui_9.6.6_all.deb refractasnapshot-base_10.2.12_all.deb refractasnapshot-gui_10.2.12_all.deb csomagokat.
Így aztán grafikus felületen indíthattam az alkalmazásokat. Először a Refracta Snapshot-ot indítottam.
Mivel nem ismertem az alkalmazást, az 1. pontot választottam és készítettem egy pillanatfelvételt a rendszerről, aztán újra elindítottam a programot és futtattam a 2. pontot, így kisvártatva lett is egy ISO-m és egy hozzá tartozó sha256 fájlom az alapbeállítás szerinti /home/snapshot könyvtárban.
Bizonyára lehet ezt jóval hozzáértőbben is csinálni az /etc/refractasnapshot.conf fájlban elég sok mindent lehet szabályozni.
Próbaképp a rendszermásolást megcsináltam a live rendszer alól, majd a telepített rendszerről is egy másik lemezre.
Ehhez a Refracta Installer-t kell indítani.
Nem bántottam az alapértelmezéseket.
A második lépésben lehetőségünk van a GPartedet indítani, így létrehozhatjuk a céllemezen a szükséges partíciós táblát és partíciókat.
(MSDOS táblára készítettem egy 8 GiB-os swap és egy Ext4 partíciót.)
Aztán jön, hogy hová kérjük a rendszerbetöltőt. Én most természetesen az MBR-be.
Melyik lemezre?
Itt én most az sdb-t választottam. (A kép elveszett. :-) )
Válasszuk ki a rendszerpartíciónkat.
Majd pedig, hogy milyen fájlrendszert szeretnénk neki.
Válasszuk ki, hogy melyik lesz a swap partíciónk.
Még egy összefoglaló ablak
És itt jön a dologban ami szuper! Innen nagyon olyan, mintha egy OEM telepítést, azaz egy előretelepített rendszerrel ellátott gépet kapcsoltunk volna be! Igazodni tudunk a leendő gazda körülményeihez, igényeihez.
Földrajzi terület
Időzóna
Nyelvi beállítások
A rendszer alap nyelvi beállítása
Billentyűzet modell
Billentyűzetkiosztás
A billentyűzet konfigurálása
Ezt követően a terminálablakban ütünk egy y-t majd egy entert és kezdődik is rendszerfájlok másolása.
Amikor ez lefutott kapunk kérdést a bootloader telepítéséről.
És ezzel még mindig nincs vége a kiszolgálásunknak.
Adhatunk a gépünknek új nevet, megadhatjuk a célrendszer felhasználójának valódi és felhasználónevét, választhatunk, hogy a root-tal, vagy sudo-val szeretnénk majd adminisztrálni.
Megadhatjuk a célrendszer felhasználójának jelszavát.
És kész is vagyunk.
A másolt rendszerem rendben bebootolt. Rengeteg mindent be lehetne még állítani, például szabályozni, hogy mi ne kerüljön bele a pillanatképbe, lehet a célrendszer partícióit titkosítani...
Azonban talán kedvcsinálónak ennyi is megteszi, nagy részben grafikus felületen ügyködtem, nem kellett kézzel rendszerbetöltőt telepítenem, fstab fájlt szerkesztenem és kedvemre változtattam a célrendszer beállításain nagyon sok mindent.