Tényleg érdekelne mit is szeretnél elérni, az mért jó, mi nem jó a grub-ban, talán most sikerült javíts ki ha tévedek.
"Most a legfontosabb annyi lenne, hogyan mondom meg a GRUB-nak, hogy a boot szektoron keresztül tuti elinduljon az ubuntu (választási menüre pedig nincs szükség)".
A grub-nak az az érteme, hogy van választási menüje, ezért lett kitalálva. De ha ez zavar téged el tudod rejteni azzal, hogy a /boot/grub/menu.lst -ben a várakozási időt/timeout 0 -ra állítod. (Igérem fel sem fog villanni a menü képernyő) Persze ekkor csak úgy tudsz másik op.rendszert bootolni vele, ha előtte átírod az alapértelmezett indítandó cimkét/Default -ot a menu.lst-ben. Így igaz, hogy megspórolod azt a pár másodpercet amit minden rendszerindításkor várakozik a grub menü (akár 1 mp-re is lecsökkentheted ha jók a reflexeid), de így nagyon nehézkes op.rendszert váltani, tehát ez csak akkor jó ha erre nagyon ritkán van szükség.
A másik amire gondolok, hogy óvatosságból szeretnéd a win-t és környezetét úgy meghagyni ahogy volt, az ubuntu meg legyen teljesen elkülönítve, és win alól az aktív particiók állítgatásával vezérelni, hogy melyik induljon. A win-es rendszerindítás a következő képpen zajlik:
A BIOS betölti a boot sorrendben megadott partició mervlemezének MBR-ében levő kis 512 bájtos rendszerindító programot. Ez a program annyit tesz, hogy megnézi, hogy azon lemez elsődleges particiói közül (max 4 lehet) melyik partició az aktív. Az aktív partició boot szektorában elhelyezett rendszerindító progit (ez is 512 bájt) fogja és bemásolja a maga helyére, és átadja neki a vezérlést. A BIOS így bármilyne op.rendszert el tud indítani, mert az már az op rendszer íróinak a feladata, hogy készítsenek egy olyan rendszertöltő progit ami legalább a saját op.rendszerét el tudja indítani, és ezt elhelyezzék az op rendszerük particiójának a boot szektorában. Ennél a módszernél azonban nincs appelláta, amelyik partició aktiv az indul, választani nem lehet.
A GRUB-os rendszerindítás kicsit más. Ha a GRUB-ot az MBR-be telepíted, akkor az lecseréli az ott lévő rendszerindítót. A BIOS úgyanúgy betölti az MBR-ben levő (most már lecserélt GRUB-os) rendszerindítót ami már nem az aktív partició rendszerindítójával foglalkozik, hanem elindítja saját maga többi részét is (ami nem fért el 512 bájton) és kiad egy listát az általa ismert összes indítható op rendszerről amiből lehet választani. Választás után meg elindítja azt, akár aktív, akár nem.
Ha jól gondolom, hogy azt szeretnéd elérni, hogy win alól tudd vezérelni az ubuntu indítását is akkor a fentiek alapján a megoldás mente:
Win telepítő cd-ről bootolva javító/repair módban a fixmbr parancs segítségével visszaállítod az eredeti MBR-t.
Újratelepíted a GRUB-ot de most már nem az MBR-be, hanem a ubuntu partició boot szektorába.
(Lehet, hogy fordított sorrendeben egyszerűbb, még működő ubi alól, de én live cd-ről szoktam grubot telepíteni)
Win alól tudod állítgatni melyik partició legyen aktiv. Ha winest választod a win betöltő és így a win indul. Ha az ubis particiót teszed aktívvá akkor akkor annak a boot szektorában lakó grub fog elindulni, a jól ismert menüjével, amit a fennt leírt módon ki is kapcsolhatsz.
Kipróbáltam nálam működött. Egy rossz hírem azért van: lehet hogy nem fogsz megszabadulni win alatt sem a termináltól, ugyanis a Lemezkezelés grafikus menüben ismeretlen particióként jelölte az ubis kötetet és nem engedte aktívvá tenni, parancssorból viszont a diskpart segítségével pikk-pakk megcsinálta, és reboot-nál el is indult szépen a GRUB.
Összességében azonban az egésznek nem sok értelmét látom, mert ha elromlik is a grub (kevés az esélye), wint egy fixmbr-el gyorsan hadra lehet fogni, viszont ez az aktívvá tevés elég macerás, de ez a szép a linuxban, hogy mindenki olyanra csinálhatja meg a rendszerét amilyen neki jó.
Ui Ez csak akkor müködik, ha mindkét oprendszer ugyanazon a lemezen van és mindkettő elsődleges partició