Mától sajnos rajtam kívül álló álló okok miatt megszűnök jelen lenni a neten. Sajnos ahogyan kinéz nem átmenetileg hanem jó darabig biztosan nem leszek a társadalom tagja.
Amit ebben a közösségben tanultam: empátiát (nem röhögni) igen néha én is bele tudom képzelni magam a más bőrébe.
A másik az, hogy segíteni jó. (csak így röviden)
Tudom, hogy vannak akik utálnak, vannak akiket nagyon megbántottam. Tőlük mindnyájuktól bocsánatot kérek, most így utoljára remélem meg is bocsájtanak.
Na nem akartam ilyen nyálas lenni, egy a lényeg jó volt veletek.
Sziasztok, és még egyszer talán viszlát.
Szerk:
Ha valakinek leszámolni valója van velem akkor még ebben három napban megteheti. Eddig még biztosan élek, mármint netileg.
