Az elején összegezném: _szerintem_ jó hogy van Wubi.
És jó hogy van LiveCD is.
Kipróbáltam minden szóbanforgó verziót.
Első nekifutásnak a wubi (nekem) egyszerűnek tűnt, bár (utólag) a natív telepítés még inkább.
Évi többszáz xp felküzdése után szabályosan felüdülés volt. :-)
Pedig a DOS 3.3 óta még tán az xp telepítő volt szememben az evolúció csúcsa M$-nál.
Ubuntuban (is) a zárt meghajtókat igénylő vasakkal volt nálam némi macera. (pl: 19" CRT normális frissítésre felbontásra bírása, scanner, tablet). (de már jóval kevesebb mint 5-10 éve Mandrake/Suse próbálkozásaimnál).
12 GB helyen elfért nekem (swappel), és bár dual boot van (korrekt OCR-t nem tudtam Ubuntuval), 64 napja nem bootoltam xp-t. (Jó napot kívánok, xy vagyok, xpfüggő, 64 napja tiszta :-D)
Megszerettem. Meg tudtam ismerni-szeretni (alapfokon)
Erre volt jó a wubis telepítés, mert ahogy már írták itt: elsőnek könnyebb volt az M$-ről átállni. Persze megbrekkent, de addigra már beleszerettem, és a kezdeti ódzkodásokon, félelmeken is túl voltam.
A problémák, "félelmek" leküzdésében sokat segített nekem a közösség honlapja, és tagjai.
Szerintem a wubi-s telepítés inkább a "30 napos full próbaverzióra" hajaz, mert kb. annyi idő után az ember vagy beleszeret és felrakja "rendesen", vagy győz az új megismerésére való lustaság/félelem , fiataloknál a haverok nyomása, M$ szájbarágós reklámjai, idősebbeknél a megszokás - és visszatér a fizetős-jogdíjas világba.
Vagy teszem azt, olyat dolgozik, amihez csak M$ alapokra van program.
Elnézést, hogy ilyen hosszú lett a hozzászólásom.