UyuarasyNaná, pont itt a csapda az egészben, hogy minden a szubjektívumon keresztül csapódik le. Végső soron saját tudatunk létezése a legobjektívebb valóság, minden más vagy puszta észlelés, vagy magunk teremtette illúzió, ami jó esetben közelítő leképezése a külvilágnak.
Kicsit úgy vagyok a világgal mint Mari néni mikor elmegy a dokihoz, hogy állandóan fingik. Nem büdöset, nem is hangos, de azért zavaró, na. A doki kiír egy bogyót hogy szedje, egy hét múlva meg jöjjön vissza. Mari néni visszajön, és mondja: ugyanúgy fingik, de mostmár irgalmatlan hangosan. Erre a doki: Nna akkor a hallása rendbejött, már csak az orrával kéne valamit csinálni... :D
Én tényleg összeolvastam mindent az elmúlt kb. 15 évben, Bibliát, Agrippát, Shrimad Bhagavatamot, Dianetikát, Kant-ot, Lao-Ce-t, Rosenkreuz-ot, igen komoly, kínai orvoslásról szóló vaskos könyveket (az egyiknél az első 10 oldalt majd' egy hónapig olvastam, a vadidegen logikai és fogalmi rend miatt) meg mittudomén, ültem jópár előadáson, néhányról ki is jöttem, beszélgettem krisnásokkal, buddhistákkal, mormonokkal, jehovistákkal, teozófusokkal, papokkal, n+1 természetgyógyásszal, van egy raklap Mantrás ismerősöm, hajjaj...
Az biztos hogy az ember teremtő ereje hatalmas. Az is biztos hogy vakok, süketek, és félig idióták vagyunk ettől a nonstop 24 órás zakatolástól, a stressztől, menekülünk minden apró szigetre ami a kicsi lelkünkhöz szól, és bármibe belemegyünk amit nem a horror vakui (horror vacuuii) világítanak. (Mondhatjuk: alapvető emberi igény, bárkiben felmerül, tapasztalás, tehát: valóság, ami a szubjektívumban képeződik le. :)) Én megértem a vallási fanatikusokat.
Egy kicsi csend kéne, újra. Kiürülni, lenyugodni. Érezni az élet természetes lüktetését. Figyelni, ahogy a gondolatok csak jönnek-mennek, mint a felhők az égen. Figyelni ahogy eltűnik a határ a figyelő és a megfigyelt között. Újra hallani, látni. Sírva-nevetve visszanézni a szánalmas, szánalmas, szánalmas, kicsinyes, ostoba, automatizált mindennapjainkra, ahogy el-élünk egymás mellett, mint az állatok.
Egy kicsi csend kéne.