2002 óta lelkes Microsoft Windows XP felhasználó voltam. Az akkori AthlonXP processzorok rendkívül barátságosak voltak a frissen debütált, kék rendszerrel. Én voltam akkoriban talán a legszerencsésebb ilyen téren - ismerőseim sorra belehaltak a Celeron-okkal a vadonatúj Microsoft-jövevénybe. Idő közben kezdett a tenyeremben lenni az egész. Együtt nőttem fel a jobbnál jobbnak titulált vírusírtókkal, a spyware-ek megjelenésével, nameg a szervízcsomagok romboló, vagy éppen építő hatásaival.
A 2007-es év végén - a játékokat már kinőve - unalmamban utána néztem "ennek a Linux-nak...". A Google a "Linux" szóra (akkoriban) a következőt kínálta az elsők közt, mint szimpatikus találatot:
PCLinuxOS
Hallottam már SUSE-ről, meg UHU-ról, de ezt még nem láttam, viszont a Google képei közt megbúvó KDE-s (akkoriban ez a fogalom még nem létezett a szektoraim közt) screenshot-ok elég kecsegtetőnek tűntek. Letöltöttem hát, mint ingyenes lehetőséget az újabb kihívások és kalandok felé.
A telepítés elkészülte után elkezdtem kattintgatni, de előtört belőlem a berögződött "mezei user" érzés, miszerint "ez így nem frankó... még egy mp3-at sem játszik le..." valamint az ismeretlenség végtelen pánikkeltő hatása érvényesült rajtam ebben az ismeretlen helyzetben.
Nem érdekelt. Jó pár hónapra el is felejtettem, hogy egyáltalán mit tartogat még a külvilág ilyen téren. Folytattam a hagyományos "szabvány Windows XP felhasználói életet" hétvégenkénti nagytakarítással, havi töredezettségmentesítéssel, nameg a NOD32 függetlenítésének éppen aktuális és működőképes lehetőségeinek folytonos kutatásával.
Idő közben vettem egy új masinát - kompletten - mely mivoltja tömören az aláírásomban vehető szemügyre. Már a vásárlás előtt megfogadtam, hogy erre a gépre a Microsoft - nem túl kedvelt - SP1-es Vistá-ja fog felkerülni. Szó, mi szó, nekem soha nem volt bajom a Vista-val azon kívül, hogy ormótlan nagy és lassú. Megrögzötten karbantartva és ügyelve a veszélyes oldalakra valamint kerülve shareware-ek labirintusát, igen is stabil volt, mint a cövek (na jó, inkább durung...) és inkompatibilitási problémák sem gyötörtek.
"Igazi geek vagyok..."
...és ezt bevallom. Érdekel a technika, a multimédia, de kiváltképp a számítástechnika (már a "számítógép" 6 éves korom óta - akkoriban lelkes 286-userként) és egyre inkább a grafika. Több éve szinte mindennapos olvasója vagyok az olyan oldalaknak, melyek kifejezetten az IT-hírekre vannak kiélezve. Ide tartozik valamelyest az origo.hu techbázisa, mely minden hétvégén friss, érdekes és hasznos szoftverek jónéhányát vesézik ki az olvasóknak, és természetesen felkínálják letöltésre.
Na itt találkoztam először az "Ubuntu" névvel, mint újabb, eddig ismeretlen Linux-derivatívával. A 2008 április elején debütáló Hardy Heron ugyanis leírásra került a rovatban. Meglepőnek tartottam azokat a lehetőségeket, miszerint pipálgatással lehet telepíteni, CD-ről is lehet futtatni, de akár partícionálás nélkül, Windows-on belül telepíthetem, mint egy átlagos szoftvert. Linux-alapú, vírusmentes és roppant stabil.
Na ha CD-ről ki lehet próbálni, meg is ér egy próbát - veszíteni nem fogok semmit. Mindig is nyitott voltam az újdonságokra (6 hónapon belül nincs az az isten, hogy legalább egyszer ne variálnám át a szobám...). Elsőre kellemes, és nem is annyira vészes. Alakítható, a végtelenségig testre szabható, és olyanokat is képes felvonultatni, amit a Windows-om képtelen lenne alapjáratban. Pár nap nyomkodás után bevállaltam egy WUBI-s telepítést. Kezdtem kitanulni az alapokat, de - főleg még a Hardy idejében - olykor megkeserítette napjaimat a terminál. Kb. 2 hét után azt mondtam, hogy nekem ehhez nincs türelmem - az Ubit elhagytam.
Viszont égett bennem a pokoli tűz a másik világ megismerése iránt is (ezt nevezik információ-éhségnek), és nem bírtam megállni, hogy ne tegyem fel mégegyszer. Na ezútal már 1, majd kis szünettel újabb másfél hónapot húztam ki benne, de ezek közt a Windows gyakran - és ismét csak - teret nyert. Viszont nem álltam meg. Még Windows alatt is egyre többet és többet olvastam a sárgalábú, sűrűtollas kabaláról és a mögötte rejlő bitekről.
Mentolos egyszerűség
Eljött az Ibex ideje, de addigra már jópár dolog mellett ismertem a Distrowatch-ot is, és megfogalmazódott bennem a diszribúció-kifejezés mivolta. Megbarátkoztam a "házias Ubuntu-val", a Linux Mint-tel. Vele kezdtem beleszeretni igazán ebbe a szabadság-érzetbe, meg az önfeledt böngészésbe. Végre egy rendszer, amit tényleg úgy "gyúrok", ahogy nekem tetszik (a Windows-nál már a registry jószándékú módosítása is jogellenes - tehát 30000 Ft-ért csak azt nyomhatod meg amit a képernyőn látsz). És mindezek felett a világ legbiztonságosabb rendszermagját és házirendjét foglalja magában.
2009 elejére lassan azon vettem észre magam, hogy többet vagyok a Mint-tel, mint a lomha kollégával. A többasztalos a végtelenségig variálható felület pedig végleg belopta magát a szívembe. Viszont a Jaunty megjelenése végleg fordított a kockán. Mára már ő az én alapértelmezett "inasom". A Vistá-t egy Windows 7 RC váltotta le, mivel az életben azért még valami megkívánja - és több mint valószínű, hogy a továbbiakban meg is fogja - a Windows-t és az arra a platformra szánt alkalmazásokat (beszélek itt a fősuliról és a valószínűleg leendő munkámról), de jelen esetben 30 napból ha felet töltök nála, akkor még sokat is mondtam.
Most már értem. Vagy értünk.
Amikor nem találok valamilyen szoftver-alternatívát Linux-platformra, már nem a bosszúság fog el, hanem az a tudat, hogy ez az egy fránya szoftver hiánya mennyire jelentéktelen ahhoz képest, hogy egy ingyenes és ekkora hatalmas közösség által lelkesen támogatott rendszer mekkora mérföldköveket ért el a más cipőkben járókhoz képest és mindezeken felül még milyen lehetőségeket is tartogat magában. Ugyanakkor leginkább a szabadság, a biztonság érzete és a tudat, hogy kíméletes a merevlemezemmel az, ami a GRUB-ban mindig az Ubuntu-felírat kiválasztására ösztönöz...
Mindezalatt megtanultam, ki az a Linus, mi az a Kernel, miből áll egy Linux-disztribúció, meg hogy mennyi van a világon, mi az a csomagkezelés és a repo(sitory), a KDE, GNOME, és egyebek, az ext3/4 és a swap, a root, a home, meg a "."-tal kezdődő rejtett objektumok, a .deb, a .tar.gz/bz2, valamint a forrásból való fordítás nyűgje-baja, és a sudo-val elég kellemes barátság alakult ki köztem és a terminál közt is. Viszont több mint valószínű, hogy még ezek után is fog újdonságokat tartogatni számomra, és alig várom, hogy ezek minél hamarabb a felszínre bukkanjanak. :]