maxtLehet, hogy ez is egyfajta szemlélet, úgy értem a karrier építős önkéntesség, de akkor is...! Biztos vagyok benne egyébként, hogy nem csak ezért teszik sokan. Nézd meg a nagy katasztrófák színhelyeit, rengeteg amcsi misszió, meg nyugati szervezet van ilyen helyeken, de akár hazai berkekben is gondolkodhatunk. Ismerek olyanokat akik voltak zűrös helyeken, meg vannak sokan akik itthon is nap mint nap csinálnak ilyen munkát. Akár a Baptista szeretetszolgálat, vagy a HAH , vagy önkéntes katasztrófamentők a városomból.Nem igaz, hogy a kutya nem csinálná, mert sok embert ismerek aki ilyesmit csinál önszántából, nem fanatizmusból, hanem elvi alapon. Van akinek ez a fajta közösségi felfogás a mindennapi életszemléletének része. Amúgy nevelésnek sem rossz módszer, ha nem csak az egoizmust tanulja meg az ember. Apám arra tanított kisgyerek koromban, hogy ne szemeteljek az utcán, köszönjek az idősebbnek, ne lopjak stb., de természetesen aztán nem mindig perfektül tettem eleget ezen elveknek, de bennem van máig a viszolygás a köztéri szemeteléstől :). Azon országokban ahol felnőtt polgárnak tekintik az embereket és erre is nevelik, vagy próbálják legalább, sokkal inkább magukénak érzik a közöst is. tipikus magyar mentalitás egyébként ez a hozzáállás az önkéntességhez: ha valaki valami önkéntes pozitív dolgot tesz az álszent és képmutató.
Egyébként régebbi tapasztalatom/10 egynehány éves/, hogy egy ruhaosztásra kis utánjárással vállalkozok tucatjait lehetett megmozgatni és hozták a cuccokat zsákszámra. Az índítékaikat meg nem láttam, mert nem vagyok Isten, hogy a lelkeket vizsgáljam. Az az Ő dolga.:)
