Adott egy laptop, rajta egy linux-alapú disztribúcióval, történetesen Ubuntu 9.10-zel. Adott továbbá egy egyetemi-főiskolai hallgatói tanulmányi nyilvántartó rendszer, nevezzük az egyszerűség kedvéért Neptunnak. Főhősünk, a laptop gazdája, mivel történetesen tanszékének Neptun-felelőse, szeretné, ha a saját laptopján is elérhetné a rendszer kliens-felületét; ezt talán meg lehet bocsátani neki. (Mert egyébként csak ezért kellene bekapcsolnia a benti "kincstári" asztali gépét, amin még mindig IE6 fut, tekintve, hogy nem kap hozzá adminisztrátori jogkört, és így nem tudja frissíteni.) Ennek céljából fogja a kliens-felület telepítőmappáját, átmásolja a laptopra, amire még rátelepíti a windows-os szoftverek linuxos környezetben futtathatóságát elősegítő wine-t. Hősünk ezután belép a Neptunba, dolgozik (órarend, teremhozzárendelések, minden félévkezdéskor szokásos apróság, amikkel olyan jó foglalkozni a Tanulmányi Osztály helyett...). Majd kilép és örül. Kilépés előtt persze engedélyezi az automatikus mentést, gondolván, hogy persze mentse el az elvégzett változtatásokat.
A következő belépésnél azonban hősünk egy misztikusan terjengős hibaüzenettel szembesül. Majd később megint és megint, ugyanaz, úgy tűnik, valami történt, a Neptunba csak nem sikerül belépni.
Hősünk nem egy számítógép-guru, annak idején az egyetemen (bölcsészkar) számítástechnika-vizsgán az volt a mentőkérdése, hogy mi az a kurzor. Telefon hát az intézményi Neptun-kordinátoroknak. A konzultáció során kiderül a turpisság, nevezetesen hogy hősünk linuxos aknamezőre vezette szegény kliensfelületet, mert görög istenségünknek nem tesz jót a pingvines környezet, már ha legalábbis elmentünk rajta valamit. És ez gyakran előfordul, mert hát ugye szeretnénk megőrizni munkánk eredményét.
A dolog következménye tehát: hősünknek sikerült oly mértékben kizárnia magát a Neptunból, hogy az újonnan belépéskor kapott hibaüzenetet kell elküldeni a pesti központba analizálásra, hogy mi is ilyenkor a teendő.
Történik mindez manapság, a magyar felsőoktatás informatikai rögvalóságában, amikor a "webkettőnek" hála mobilak vagyunk, platformfüggetlen eszközöket, szoftvereket, klienseket használunk, és boldog-boldogtalan a hálón éli mindennapjait és végzi dolgát.
Csak éppen sokszor eláltkozott oktatásszervezői teendőimben vagyok 1 db konkrét gépre, az azon futó operációs rendszerre és böngészőre kötve.
Jelzem a hallgatóknak, egy darabig ne várjanak tőlem Neptun-üzenetet...