Ahogy a cím sugallja, _most_ nem a desktop a bűnös :)
Használgattam, próbálgattam. A unitynál jobban kézreállóbb és bugmentes rendszer, a Fedora 15-ben mondhatni tökély. A desktop kezelésének újszerű módja, sajna viszont engem ez sem segít, inkább hátráltat a tevékenységemben.
Mi a legnagyobb probléma?
Nos, a legnagyobb problémát az okozza nekem, hogy túl kevés információhoz jutok, ha ránézek a képernyőre, és túl sok lépésbe telik navigálni a megnyitott ablakok között.
A hagyományos gnome paneles rendszerben látom a megnyitott ablakaimat a tálcán, a csatolt megosztásokat (egy applettel), a rendszerterhelést (proci, mem, swap - szintén applettel), az értesítő- és tálcaikonokat, órát, időjárást, asztalváltót, főmenü gombot. Mivel asztalonként szervezem a progikat, a tálcára pillantva látom mi van megnyitva, csak ráviszem az egeret és katt. Ezt az ablakváltási hatékonyságot veszítette el mindkét új rendszer, és emiatt nem felel meg nekem sajnos...
Minden egyébbel meg vagyok elégedve a gnome-shellel kapcsolatban, klasszul működik, bugmentes, logikus, a főmenüje könnyen kezelhető, bár a mintmenu sokkal értelmesebb és hatékonyabb ;)
Természetesen ezek az én igényeim, és eleget próbálgattam ahhoz, hogy megállapítsam, ez nekem nem jó, viszont ettől eltekintve mindenkinek bátran ajánlom, nagyot alkottak a gnómos fijúk :) Egy picasso festmény is lehet jó, és az sem jó semmire, hehe...
Rá kellett jönnöm, hogy nem volt hülye aki a panelt kitalálta az ablakváltó gombokkal.
EDIT: még valami, rá kellett jönnöm, hogy a gnome-shell is többet fogyaszt, ugyanis a hűtőventillátorom nagyon sokat pörgött még csupasz desktoppal is.
