sandsTudod abban igazad van, hogy nehéz átszokni. Az a probléma, hogy aki az audacios-t (én még Xmms-t) használja, az amikor zenét hallgat akkor is alapvetően fájlokban gondolkodik. Azaz ha meg akarja hallgatni x előadó y számát, akkor úgy kezd hozzá, hogy hová is mentettem el melyik partíció melyik mappájába mi is a fájl neve és csak amikor megjelenik a lejátszólistán a szám akkor válik a fájlból zene. Ezzel szakított az amarok, mert bár ott is tudsz így zenét hallgatni, de nem erre találták ki. Ott ha meg akarod hallgatni x előadó y számát. Akkor megkeresed bal oldalt x előadót és utána pedig y számot (vagy rákeresel vagy az előadóra vagy a számra, vagy ha sok albumod van x előadótól akkor az előadó/album nézetet addig átváltod csak előadóra), de a lényeg az, hogy egy percig sem terhel az agyadat fájlokkal, nem fájlokban gondolkodsz, hanem zenékben (előadó, album, mi a szám címe), és utólag ha ehhez hozzászoktál már érthetetlennek tűnik, hogy minek keresgetted a számokat a winchesteren? Ahhoz tudnám ezt legjobban hasonlítani, hogy a mobilodon ha fel akarsz hívni egy ismerőst, akkor nem a telefonszámát kezded el keresni hanem a nevét. Valószínűleg a számát úgysem tudod fejből. Ezt eleinte tényleg nehéz megszokni, de utána már az ember nem kívánkozik vissza.
A Clementine-ben ki lehet kapcsolni az értesítést, tehát nem fog üzeneteket küldeni.
Viszont ha minimalista lejátszót keresel, akkor én inkább xmms2-t javaslom mondjuk az Abraka frontend-el, mert ennél ha összeállítottad a lejátszólistát, akkor bezárhatod a frontendet és kvázi rendszerfolyamatként fog futni a zenelejátszás és tuti nem küld semmilyen üzenetet. Na ez szerintem a minimalista lejátszás.