WérnyúlAz akkori munkahelyem első PC-iben még 10 és 20 megabájtos(!) HDDk-voltak, és a HDD-h gyártása - ha jól emlékszem - 5 MB-ossal kezdődött. Ezeken valóban 17 szektor, két fej és kb 300 (307 talán?) cilinder volt az akkori még XT-s alaplapokhoz, amelyeken jumper-ekkel kellett mindent beállítani, amíg nem jöttek az AT-k, amiben már volt SETUP RAM is. Utóbbiakban a BIOS a HDD-k adatainak (C/H/S) a megadásához egy táblázatot kínált fel. és a Setup RAM-ba s HDD fajta sorszáma került csak be (nem lehetett megadni külön, felismerni meg pláne nem a C/H/S adatokat, arra még pár évet várni kellett). Szép idők voltak azok a DOS-sal, amiből a 3.2 már fantasztikusan jónak tünt.
Azidőtájt nem is gondoltunk arra, hogy a HDD-t partícionáljuk, és jól tudta mindenki, hogy az tényleg (nem "szerinem") arra való, hogy több oprendszer indulhasson. Nem véletlenül volt ott az "aktív" fleg a partíció táblába. Vírusokat meg hírből sem ismertünk.
Amiről beszélsz, az évek múlva történt, és lopakodott be a PC technikába, ahogy lassan a PC is belopakodott a mindennapokba, és az otthonokba is.
Sok baj volt azonban - és ma is nevetségesen sok - a méretadatok megadásához használt adathosszak rövidségével!
Először jött a 32MiB-os (!) korlát, majd a 512MiB-os, aztán a 2 GiB ill. a 4x2GiB azaz 8GiB határral. Ez utóbbi esetben - a múlt század vége felé - kényszerültünk csak a partíciókhoz nyúlni, hogy elférjünk a wincseszteren. De ez már a számítástechnika új korszaka volt, ahol lassan kezdett mindenkinek PC-je lenni, és az egész számítástechnika fenekestől felfordult ettől. Nem egy kicsiny szakértőcsoport hóbortja volt már, hanem hozzá nem értő dilettánsok kedvtelésévé vált. Vírusok jöttek, félresikerült magyarítások, és a programozók számára érthetetlen "felhasználóbarát"-tal kapcsolatos fogalmak, ja meg - sajnos/szerencsére(?) - a Windows is...
Nos, csak magyarázatként: az MBR-t eredetileg senkinek sem lenne joga átírni. Abban egy pici program ücsörög, ami végrehajtja a partíciós táblából az aktív partíción lévő rendszer indítását és kész. Egy ilyen programot sokféleképpen meg lehet írni, de a lényeg kizárólag ennyi - semmi több.
Csakhogy: jöttek a méretadat problémák amelyek mind a BIOS-ban, mind az MBR programban, mind az OS-okban némi átalakítást igényeltek, hogy tovább folyhasson az élet.
És jöttek az újab és újabb - egymással nem teljesen kompatibilis - operációs rendszerek, és igénnyé vált, hogy emiatt a partíciókat ezek indítására végre kihasználhassuk. Hiszen volt olyan program ami az egyik rendszer alatt futott jól, a másik meg egy másik alatt (akkor se volt egyszerű az élet). Az átváltásra tulajdonképpen elég lett volna a DOS-os FDISK program, amivel - ah nem is túl egyszerűen, de megváltoztathattuk az aktív partíciót. Ez azonban már korántsem volt felhasználóbarát! Egyfajta szakértelmet követelt volna meg a laikusoktól. Tehát jöttek a különféle logikájú BOOT Manager-ek amik hol így hol úgy de kényelmesebbé tették az átváltást, általában a RESET-et követően.
A BOOT managerek esetében - hogy általánosan tudjanak minden OS-hoz igazodni - elkerülhetetlenné vált az MBR módosítása, ahova önmaguk férkőztek be. (Persze vírusok is eleinte, de akkor annak a rendszernek gyakorlatilag annyi volt, a korai vírusok pofátlan agresszivitásai miatt). Ugyankkor a Boot Manager készítők felismerték, hogy a DOS-ok - egyszerűsítési okok miatt - nem használták fel a legelső cilinder és fej többi szektorait, és ekkor vált elfogadottá, hogy az a terület a Boot Manager-eké. Ezt lassan, de minden OS kezdte tiszteletben tartani.
Lehet. hogy túl liberális elképzelés, de az ember szeretne olyan ruhában járni, amiben ő akar, olyan autóval hajtani, ami neki tetszik, olyan oprendszert használni, ami kedvére való, azt a böngészőt, médialejátszót használni, ami számára szimpatikus, és persze azzal a Boot Managerrel dolgozni, ami neki kedves.
Noha az emberi szabdságnak ezeket - és további - igényeit már sokszor és sokan felrugták, azért vannak még olyanok akik elfogadják eme emberi bogarasságokat. Sőt egyesek - a régi rossz reakciókat félretéve - átgondolják tévedéseiket (vagy tanulva a bírságokból), és behódolnak a szabadság efféle ártatlan megnyilvánulásainak.
Ezért furcsa, hogy mások pedig jó szemléletből kiindulva egyszer csak gátakat szabnak és pl. megkövetelik, hogy GRUB-ot vagy LILO-t használjak mint ahogy nemrég még majdhogynem kötelezővé vált volna az Internet Explorer és a Media Player, ha OS-ként Windows-t használok.
Vagy pedig, ha mégis van lehetőség, hogy ne telepítsek a Linux mellé GRUB-ot vagy LILO-t, akkor az hogyan megy, és mitől működik úgy, hogy nem használja az MBR szektorokat? Ezt kérdezgetem már egy ideje ("de mióta...!" - idézet a Gyalog Galopp-ból). Ám én nem a "Szent kelyhet" keresem, hanem csupán egy egyszerű megoldást...
U.i.: ismét megjegyzem, mint a nyitókérdésben: NEM kívánok Linux-os betöltőt használni - ha lehetséges -, vagy ha nem lehetséges az MBR fölülírást kikerülni, akkor oda jutok, hogy NEM kívánok Linuxokat használni. Gondolom ez utóbbira még lehet szabad döntésem...