Nem tehetek róla, de nem tudok megbarátkozni az unity-vel. A Linuxos tudásom elég felszínes, csak amit innen az oldalról, és a google-ből össze tudtam szedni. Korom-képzettségem miatt is már egyértelműen hátrányban vagyok az ifjú titánokkal szemben. Viszont eddig minden Ubuntuval elboldogultam, ha nem, kértem segítséget. Az unity-t minősíteni meghaladja az én képességeimet, fikázni meg pláne nem akarom, emberek, fejlesztők csinálták, és nyilván olyan komoly munka van benne, amit nekem a pálya széléről bekiabálva otrombaság volna ócsárolni. Itt van a 12.04 vbox-ban, időnként nekifutok, meg akarom én " szeretni" -mert hogy olvasgattam, " ez a jövő " -csak nem megy. A 10.04-es megy itt pár irodai gépen, napi használatban, meg a saját gépemen is, de itt már van Debian Squeeze, és a Linux Mint Debianos, gördülő változata is. És kezdek úgy járni az Ubuntuval, mint annak idején a Windows-al. Azt is meghagytam vagy 5-6 évvel ezelőtt, egy darabig, mert ugye az Ubuntu új volt nekem, mit tudhattam jó lesz-e nekem, érteni fogok-e hozzá legalább felhasználói szinten. És összejött, mikor azon vettem észre magamat, hogy hóbapokig nem lépek be a Win-be, akkor töröltem. Végleg. Azóta sem hiányzik. Most lassan ugyanitt tartok az Ubuntuval. Választható menüm van, beléphetek a Debian-ba, Ubuntu-ba, és az LMDE-be induláskor. És bizony azon kaptam magam hónapok óta, hogy ritkán megyek az Ubuntu-ba. Pedig vonzó lenne az 5 év támogatás, mert itt egy kisebb irodába napi szinten kell, és ugye ki a fene szeret félévente...sőt még 3 évente is újratelepíteni..lustaság is van a világon. De a másik két disztró olyan mértékben kielégíti minden igényemet, hogy valószínűleg el kell mennem a könnyebb ellenállás irányába. Nem tudok egy számomra nem kézreeső, asztali gépen célszerűtlen rendszerrel naponta kínlódni.
Van, és biztos lesz még egy darabig " lelkiismeretfurdalásom " -az Ubuntun tanultam meg a linux szépségeit, az nyitott nekem ablakot egy " másik " világra.
Még az is lehet, hogy a hűtlenségem 8 napon túl gyógyuló lelki sérülést okoz, de majd túlélem valahogy. Dolgozni akarok a gépen, nem taknyolni, napi szinten hegesztgetni, és találgatni, most éppen mi nem működik, és miért. Akkor nem nyertem semmit a windowsról való váltással. Én most " hétköznapi felhasználói szinten " próbálom ezeket a dolgokat leírni, és azt vettem észre, hogy a Hardy óta az Ubuntu-val egyre több a gond. A 10.04-el -ből is csak elég sok bucherálással lehetett napi szinten használható rendszert faragni, legalább egy kernel-cserét meg kellet ejteni, mert az átlagos rendszerhasználata az egekben, csinált valamit állandóan, és lassú volt, mint egy vírusos windows. Erre most itt az Unity, és elrettentő volt olvasni számomra itt az oldalon, hogy nálamnál sokkal tapasztaltabb " öreg linuxos rókák " miket írnak róla. Egy jó darabig fel se mertem tenni. Az LMDE, és a Squeeze megjelenésük óta fenn vannak, és elképesztően nincs velük gondom. Pedig az LMDE-ről olvastam hogy mivel gördülő disztró, érhetnek meglepetések. Nem értek, még eddig. Szóval nem kritizálni és fikázni akarom én az Ubuntu-t, más emberek munkáját, főleg úgy, hogy még ingyen is van, elképesztő otrombaság lenne, főleg az én tudásommal. Csak úgy érzem és látom, hogy ha dolgozni akarok, akkor váltani egyszerűen " történelmi szükségszerűség ". Nem arra megy az Ubuntu, amit én használni tudok. Biztos van valami általam nem ismert célja a fejlesztőknek, de ez az Ubuntu már nem az én világom.
Még megvárom a végleges kiadást áprilisban, ha azzal is gondok lesznek, fájó szívvel ugyan, de el kell, hogy köszönjek az Ubuntu-tól. Nem én akartam.