KissapkaEgyszer, réges-rég (nem amikor még az ősember is élt) az erdőben széllel szemben haladva, rásétáltam egy sebzett vaddisznóra (pontosabban vadkanra). Akkor én sem találtam az erdő sűrűjében a fát amire felmászhattam volna, pedig volt bőven! Még szerencse, hogy nagyon gyors vagyok ha a helyzet úgy kívánja:) Igaz, a távolból visszanézve amit másodpercek alatt magam mögött hagytam láttam, hogy a disznó sem örült a váratlan meglepetésnek. Szerintem jobban beszart mint én, mivel már csak a kis bojtot láttam a farka hegyén, amint beveszi magát a sűrűbe!