Kedvem támadt írogatni, aztán gondoltam levések némi szöveget ide, hátha valakinek meg olvasni van kedve. Hogy ne olvasd el feleslegesen a bejegyzést, előre vetítem (a gyilkos leleplezése nélkül), hogy disztribúciók váltogatásáról lesz (itt is) szó.
Korábban már sok-sok terjesztést telepítettem próbaképpen, köztük Fedora, openSUSE, Debian, csak hogy a nagyobbakat említsem. Mikor megtörént a Windows -> Linux átállás (vagyis kizárólag csak Linux-ot használtam), éppen Debian volt a kiválasztott áldozat. Már ekkor sokat olvastam az Ubuntu-ról, hogy milyen könnyű kezelni, felhasználóbarát, sokan le is húzták ezért, mert nem annyira konfigurálható, meg hasonló okokkal jöttek. Bevallom, ekkor még láttatlanban én is leszóltam az Ubuntut, szép csendben, magamban. Ez úgy 2006 környékén történt.
Végül, a 10.04 megjelenésével úgy gondoltam, mégiscsak teszek vele egy próbát. Nagyon tetszett, hogy out-of-box működik majdnem minden (többek között java, flash, mp3 képezték a kivételt), és szép felülete volt az akkor még Gnome 2-re épülő kiadásnak. Aztán teltek-múltak a hónapok, és megjelent a 11.10-ben a Unity. Ezt a kiadást én ki is hagytam, 10.10-et használva vészeltem át ezt az időszakot, a 12.04 megjelenéséig. Ekkor rádöbbentem, hogy az akkori hardverem (1.8 GHz, 1.5 GB DDR2 RAM, VGA: shared memory) nem alkalmas arra, hogy kényelmesen, ősz hajszálak nélkül használjam a Unity-t. Visszatértem a jó öreg Debian-hoz. A testing ágát választottam, amiben a verziószámok nagyjából azonosak voltak az Ubuntu-ban szereplő szoftverekével. Építettem rá egy szép kis openbox-ra épülő környezetet (GTK-s és KDE-s szoftverekkel vegyesen). Ez ki is szolgált addig, míg el nem adtam a korábbi vasat, és cseréltem le a mostanira (i3 M370 2.4 GHz, 4 GB DDR3 RAM, AMD HD6300M).
Erre ismét a 12.04-es Ubuntu került, ám lassúnak tűnt a szoftverek indulása. Ekkor tarózkodtam még egy új rendszertől, bár folyton ért bennem a döntés, hogy újra openbox WM-re (ablakkezelő) térjek. Végül meg is tettem ezt a lépést, arch alapot használva. Mellette folyamatosan figyeltem a korábban már kipróbált disztribúciókat, ám mind hagyott némi kívánnivalót maga után:
- Fedora 17: Az alapértelmezett DE (asztali környezet), a Gnome Shell nekem nagyon nem állt kézre. Látom a koncepciót mögötte, de nem nekem szánták.
- openSUSE: Nem tudom megmondani miért, RPM alapú kiadásoknál mindig függőségi problémákba futok, így itt ez jelentette a gondot. (A Fedora-val nem jutottunk eddig, korábban elváltak útjaink.)
- Debian: Gyakorlatilag ugyanaz lett volna, mint az aktuálisan használt arch, így rá nem is gondoltam.
- Ubuntu [12.04,12.10]: Maga a Unity szerintem nagyon használható, és tetszett is, szerettem használni, leszámítva az alkalmazások lassú indulását. (Vajon miért lehet ez?)
Ezek a próbálkozások úgy 1 hét alatt lefutottak. Nem szerettem volna ezek valamelyik variánsát használni (Lubuntu, Xubuntu, Fedora spin, stb...), hisz molyolnak vele valamit az eredeti fejlesztők, molyol vele valamit a variánst kiadó csapat, végül molyolok vele én is, hogy minden klappoljon, és eléggé áttekinthetetlen lehet a dolog a sok hozzáadott komponenssel.
Viszont a Szabad Szoftver Konferencián
xazax gépén láttam a Mint-et, és nagyon tetszett a külleme (Cinnamon felület). Rá két nappal mit ad Isten, ismerősöm, aki (talán) a hatásomra Linux-ra váltott, így egy e-mailt, hogy otthon mindkét számítógépét átállította Mint-re (a sajátját és anyukájáét). "Viszont örvendezés van, ezen rendszer kezeli az összes ráaggatott flash-t." - írta. Kezdetben pislogtam, hogy mire is gondol, hiszen bármelyik disztribúcióra pendrive-ot dugok, kezelte szépen.
Rászántam magam, hogy én is kipróbáljam (először Virtualbox-ban, majd úgy gondoltam inkább élesben). Meglepődve tapasztaltam, hogy Linux Mint-en a rendszer megfelelően kezeli az Xperia S
elcseszett MTD protokollját. Bár a Mint egy Ubuntu remix (ha úgy tetszik spin), mégis most őt nyúzom. Cinnamon-nal elég szép, és visszaadta a Gnome 2 elvesztésével járó funkciókat, a megszokott kezelést. Bár itt-ott érzem még rajta, hogy nem teljesen az igazi, szép, gyors rendszer.
Az amúgy is felhasználóbarát Ubuntu van még tovább csiszolva, így már tényleg nem sok dolga akad a júzernek. Még a flash/java/mp3 támogatást is alapból hozza. Ami azért jó, mert hasznos. Öreg vagyok én már ahhoz, hogy a rendszerrel harcolja. :)
Sokat gondolkoztam azon, hogy LMDE vagy a "sima" Linux Mint-et tegyem-e fel, hiszen az arch-ban megszokott rolling release előnyei nagyon bejöttek, de végül a kiadási ciklussal rendelkező verziót választottam.
Elég sok embernek bejött, remélem nekem is be fog. :)
Bocsi, hogy viszonylag hosszú lett, így is elég sokat töröltem belőle, hogy átfogalmazva rövidebb legyen, de talán nem gond az elolvasása egy "tl;dr"-s arcnak sem.