PhaceNé, még nem is láttam, hogy szólá hozzám az Úr...
Az a baj, hogy ugyan képes vagyok úgy megfogalmazni egy finom utalást némi szodómiára a delikvens felé, hogy azt konkrét dicséretnek vegye, de mit érek vele, ha nem ér el az agyáig?
Szóval korábbi életemben voltak bizonyos terminusok, amiből a címzett egyértelműsítette, hogy felsőbb vélekedés szerint a katonaorvos mégsem volt elég alapos, amikor arra a bizonyos kategóriára ráütötte a stemplijét - nemtom eddig világos-e -, aztán jöttek ezek a szedett-vetett kommutalisták, akik gondolták, hogy fordítanak egyet a világon...
Sajnos elég régen volt ahhoz, hogy egyrészt a régiekre már kevesen emlékezzenek, másrészt egy nemzedék nőtt fel a felforgatás szellemében. És ebben a szellemben a szavak elveszítették a jelentőségüket.
Nemtom, ez is érthető-e.
Aztán lett ez a hiperkorrektség nevű dolog, ami rendes ember fogalmi tárában egyértelmű párhuzam a férfiszeplősítéssel. De társadalmilag nemcsak elfogadott, de megkívánt lett, megfejelve azzal, hogy kimondottan előnyös a modorosság és az azután szinte mindig bekövetkező hitszegés. Akár szavakban, akár tettekben.
Szóval lehet moderálni bármennyit, aki akarja érti mi volt az eredeti üzenet. Aki nem akarja, vagy tudja érteni, annak meg úgysem szólt.
Na ennyi a lényeg.
Ja és egy nőt én sem moderálnék, tegyen bármit is...
