csuhas32Neked írom ide válaszban az én elképzelésem, talán ide illik a legjobban. Kíváncsi vagyok a véleményedre.
Kezdenék egy kis összegzéssel. Mint kiderült itt egy hibrid rendszerről lenne szó, mert van egy Windows is egy másik lemezen. Ezt nem nevezném dual boot-nak, mert nem egy lemezen van a két rendszer.
Ezeket tudjuk:
1, Van egy 120GB-os NVME SSD (/dev/nvme0n1) msdos partíciós táblával és Linux telepítéssel, aki a /dev/sda1-ről bootol. (fdisk -l ide vonatkozó sora)
2, Van egy 500GB-os HDD (/dev/sda) msdos partíciós táblával és Windows telepítéssel.
3, Van egy 100%-os foglaltságú /boot partíciónk.
4, Van egy 90%-os foglaltságú / partíciónk.
Innen kiindulva én azt csinálnám még a működő rendszerből, hogy a fontos cuccokat átmenteném a Windows "D" meghajtójára (/dev/sda5), ha van elég hely rajta. Amennyiben nincs, akkor egy külső lemezre. Amennyiben szükséges a böngészők szinkronizálásának az elvégzése és az egyéb menteni valók biztonságba helyezése.
Most azt veszem alapul, hogy a Windows jól működik, nincs vele probléma és szüksége is van rá a fórumtársnak. Mivel köztudott, hogy a Win szeret belerondítani a dualboot konfigokba a Linuxok rovására. Ezért ezt a lehetőséget kizárnám oly módon, hogy egymástól független rendszereket csinálnék a saját lemezeikre. Feltételezem, hogy mindkét meghajtó kiszerelhető könnyen a gépből. Ebből kifolyólag először a linuxos ssd-t venném ki és napra készre frissíteném a Windows-t, 2-3 restart-ot csinálnék a biztonság kedvéért. A biost nem piszkálnám, ha most így jó a Winnek, akkor jó lesz a Linuxnak is.
Ez után kivenném a Wines lemezt, beraknám az SSD-t és egy teljes clear installt csinálnék a Linux-al. Mivel kis 120-as SSD-ről van szó én nem vagdalnám szét. Rábíznám a telepítőre az automatikus lemez foglalást. Mivel nincs másik lehetséges céleszköz csak a telepítő pendrájv, így el se lehet nagyon szúrni a bootloader helyét. Swappal sem kell különösen aggódni, a 18.04 eleve swapfájlt csinál. Telepítés után 2-3 restart, majd visszarakva a Wines meghajtót. Már csak a gép boot menüjét kell előhívni a rendszer választáshoz. Mindenképpen megjelennek a bootolható eszközök a Legacy/UEFI környezettől függően. Ezzel ki is iktattuk a későbbi Win update által ismert Grub és bootloader anomáliákat. Mindegyik rendszernek a saját meghajtóján van az indító eszköze, nem piszkálja egyik a másikat.