Pont egy évtizeddel ezelőtt...

Eredetileg nem informatikusnak készültem. Fel is vettek az orvosira, de az élet máshogy alakult... Linux-al először 2002-2003 tájékán találkoztam, akkori középsulis infótanárunk ilyet is mutogatott nekünk. Azt tudni kell, hogy akkor lehetett 1-2 éve csak saját számítógépem, korábban semmilyen formában nem foglalkoztam informatikával, kicsit gáz is volt az akkori középiskolás években totál IT-analfabétának éreztem magam. Azt hiszem egy rokontól kaphattam egy 1. számú telepítő cd-t az aktuális Suse 9.1-hez. Természetesen mit nekem dual-boot, alapból egyedüli rendszerként telepítettem, az alaptelepítés (ami egy cd-re elfért) nem sokat tudott, de tetszett, egészen új világokat nyitott meg előttem. Pedig akkoriban még saját netkapcsolatunk se volt, emlékszem az is napokat vett igénybe hogy magamtól rájöjjek, hogy erre a valamire, leginkább csak neten keresztül lehet programokat telepíteni. Napokig vadásztam a nekem szükséges csomagokat és azok függőségeit a helyi könyvtárban, hogy aztán lokális forrásból telepíthessem otthon. (Közben persze a család agybajt kapott a szinte használhatatlan alaprendszertől :)) Aztán ez is lett a veszte, mármint hogy szüleim és tesóm nem ismerték, így távoznia kellett... Második nekifutás egyetem alatt történt, akkor már egy magasabb verziójú (és már "újnevű") openSuse került fel. Ez is nehézkesen ment fel, még mindig nem volt meg a megfelelő tudás, de tovább maradhatott mint elődje. Közben a felsőoktatási státuszom is megváltozott, az egészségügyből távozni kényszerültem, míg az otthoni gép is egyre öregebb és háklisabb lett. Sokéves XP-s történet után (természetesen ismét családi nyomásra kellett megtartani a Windowst), újabb Suse telepítésbe vágtam a fejszémet. Na ez volt a végső lökés, ugyanis a rendszer katasztrofális volt (verziószámot bocs, de már nem tudok mondani, azt viszont tudom hogy "szokás" szerint az ATI videokártya volt szinte minden nyűg okozója), mivel semmiképp nem akartam feladni a dolgot, baráti unszolásra kipróbáltam az Ubuntu-t. Ez már 2009 tájékán volt, az Ati videókari még mindig nem volt zökkenőmentes, de ha legyilkoltam a compizt, akkor egész jó teljesítményre volt képes. Ez a rendszer már egész komoly életet megélt, közben új iskolába jártam, otthonra új gépeket szereztünk be, szüleim kaptak néhány leselejtezett vackot ("internetezni még jó lesz" címszóval), mivel Xp-hez is gyengécskék voltak, így Lubuntut raktam rájuk, kiválóan működtek is évekig. A saját gépemen az Ubuntut aztán Debian követte... és sok minden más. Ha lenne szabadidőm (ahogy nincs), szívesen belekóstolnék az LFS-be is. Ma már programozóként, mérnökinformatikusi végzettséggel, linux-hálózatkezelési tudással felvértezve bátran telepítek szinte bármilyen disztribúciót. A diploma kézhezvétele után fogadásból telepítettem és konfiguráltam több mint 50 különböző rendszert (természetesen virtuális környezetbe, hisz csak poén volt nem kellett valódi produktív környezetbe rakni őket), volt köztük Suse, Debian, Fedora, FreeBSD, OpenBSD, NetBSD, QNX, L4, Inferno hogy ne csak a nagyobb szabad rendszereket, de egzotikusabbakat is említhessek. Igaz, hogy munkahelyemen Windows alapú környezetben dolgozunk (bár a szervereken Ubuntu van), és gyakran telepítek otthonra is az aktuális Windowsok valamelyikét, de szívem szerint mostanában leginkább Debian-t használok XFCE-el. Amit viszont a Linuxnak köszönhetek az az, hogy egy olyan útra terelt, amivel egy új végzettséget szerezhettem, és gyakorlatilag újrakezdhettem vele a kissé döcögősen indult életemet.