Olvasgatva néhány hozzászólást, a Team:America egy jelenete jut eszembe, amelyikben Hans Blix megpróbál nyomást gyakorolni Kim Jong Il-re:
Hans Blix: "(...)Mert különben..."
Kim Jong Il: "Különben mi lesz?"
Hans Blix: "Különben nagyon dühösek leszünk. És majd írunk egy levelet, amiben leírjuk, hogy mennyire dühösek vagyunk..."
Tudomásul kell venni, hogy feltehetünk bármilyen ravasz kérdést, vagy írhatunk bármilyen illedelmes, de mégis kemény hangú levelet, nem fogja elérni a bulvármédia ingerküszöbét - így legfeljebb néhány szakmai oldalig jut el a téma, mint amilyen például a HUP. Ha valóban azt szeretnénk elérni, hogy a média foglalkozzon az üggyel valamilyen szinten, az ő szabályaik szerint kell játszani. Nem sérült meg senki, nem tett kárt semmiben - erre a tojás nem is alkalmas. Arra viszont tökéletes, hogy felhívja vele valamire a figyelmet. Legyünk őszinték: ez a srác három tojással és egy inggel olyan médiaviszhangot ért el, amilyet a civil szervezetek száz dörgedelmes levéllel sem tudtak volna - minden híradó foglalkozott az üggyel, a hírportálok címlapon számoltak be róla, és még a nemzetközi sajtóban is írtak róla: és bizony sok helyen elhangzott ennek kapcsán a meglehetősen ellentmondásos, 25 milliárd forintos szerződés.
Mert alapvetően a lényeg mégiscsak ez: hogy a licencekre költött pénz sokkal jobban hasznosulna, ha ebből finanszíroznánk a tanárok továbbképzését, szabad szoftveres központokat hoznánk létre, amely egyben a felnövekvő informatikus generációk számára biztosítana tanulási, gyakorlati tapasztalatszerzési lehetőséget, és olyan speciális igényeket is kielégítő, nyílt forráskódú szoftvereket fejlesztenénk, amelyek tökéletesen megfelelnek az intézmények szükségleteinek. A szabad szoftverek rugalmassága, a szabadon (például GPL licenc alatt) elérhető forráskódok tömege hihetetlen potenciális lehetőségeket tartogat - ezeket pedig most meg sem próbáljuk kihasználni.
Persze lehet napestig fórumokon vitatkozni egymás között arról, hogy nem lett volna jobb mondjuk gombás rántottát sütni a tojásokból, meg aggódni amiatt, hogy mit szólnak majd a szomszédok, azonban szerintem akkor cselekszünk a legokosabban, ha kihasználjuk azt a kis figyelmet, amit most kapott a téma: itt az alkalom, hogy elmeséljük ismerőseinknek, barátainknak, rokonainknak, hogy miről is szól ez az egész, miért lenne érdemesebb a költségvetési pénzeket inkább szolgáltatásra és oktatásra költeni, ami helyben teremt munkahelyeket és szaktudást - nem pedig egyszerűen sorszámozott, hologramos matricákra.