phoenix"saját Xfce-tapasztalatokat és kiegészítő tudnivalókat"
Te akartad... :))
Bár a Cinnamon volt a kedvencem, egy kicsi netbookon szórakoztam az XFCE-vel, Xubuntu képében, mivel az nem bír el sokkal többet. Közben szép lassan megszerettem.
Ami nagyon idegesített, hogy alapól a rajzolást nem szinkronizálja a képernyőhöz, emiatt az ablakok mozgatás, videók lejátszás közben valahol egy vízszintes csík mentén kettétörnek.
A csík helye nem fix, még mozog is le-föl.
Elég ócska így.
Az XFCE használatbavételekor legelső dolgaim egyike, hogy a kompozitálót gyorsan átváltom comptonra. Meg beállítom a compton.conf -ban a saját beállításaimat. Most már egyszerűbb, mert szinte csak másolom a .conf fájlt, de van olyan beállítás -pl. a vsync / swopti páros-, ami különbözőképpen jó az egyik gépen, mint a másikon.
Aztán telepítem az "XFCE theme manager"-t, ebben logikusabban, de legalábbis számomra áttekinthetőbben össze vannak szedve a kinézetet befolyásoló beállítások. Telepítem a kedvenc programjaimat, kukázom a hexchat-et és még pár dolgot, ami nekem útban van, végül az egészet megfejelem a cairo-dock-kal, jöhet a testreszabás, és voilá, a rendszer, ami számomra a legszebb, leghasználhatóbb - immár holtversenyben a fahéjjal ;)
Bárcsak a Windows is ilyen rugalmas lenne!