Már elnézést, de ennek nem szabadott volna újdonságként hatni. Az NTFS felépítése már szinte a kezdetektől fogva ismert, magyarul is egy csomó leírás található róla. Röviden összefoglalva: a felhasználó jelszavának semmi köze nincsa a fájlrendszerhez. Annak csak a bejelentkezéskor van jelentősége, a fájlrendszerre nincs kihatással. Hiába van egy hiperszuperfeltörhetetlen jelszavam, ha mellette mindenkinek teljes hozzáférése van a fájljaimhoz, akkor ugrott a mutatvány, bárki hozzáférhet.
Jogosultságok: ez nem más, mint a fájlrendszer adminisztrációs területén (nem az adatterületen!) egy bejegyzés, ami megmutatja, hogy az adott objektumot ki, és milyen hozzáféréssel érheti el. Evidens, hogy ez csak magával az ezt kezelő operációs rendszerrel ér valamit, azt megkerülve a merevlemez teljes adattartalma hozzáférhető. Teljesen egyértelmű, hisz minden védelem csak adminisztatív információként jelenik meg, az adatokat ez nem befolyásolja. Legyen szó akármilyen fájlrendszerről, NTFS, Reiser, ext2/3...
Nagyon kényes adatok esetén segíthet az NTFS titkosítás (EFS), azonban a teljes rendszer bitrokában (a felhasználók dokumentum- és beállításkönyvtárának segítségével) szintén visszafejthető. Azonban illik ezzel vigyázni: ha a visszafejtéshez szükséges kulcsok (a Documents and Setting-ben tárolódnak, ha emlékeim nem csalnak) elvesznek, nincs az a szakember, aki a titkosított fájlokat visszaállítja.
De megszívlelendő elv: a legjobb védelem sem ér semmit, ha az illető fizikailag hozzáférhet az adatokhoz. Meg lehet nehezíteni a dolgát, pl. egy jelszavazott BIOS mellett, ahol elsődleges boot-eszköz a merevlemez, a bootolós dolog máris nehezen kivitelezhető.
Egy (fájl)rendszer biztonságossága nem azon múlik, hogy fizikailag buherálva megtalálod-e rajta az adatokat...
Mellesleg számítógépes és hálózati biztonság órán ez volt az első mondatok egyike: szinte a legfontosabb az adatok fizikai védelme, mivel a legjobb védelem sem ér sokat, ha fizikailag hozzáférnek az adatokhoz... Ezt érdemes szem előtt tartani.