IvanGaborA teljes Xubuntu környezetet ugyanolyan egyszerű felpasszírozni a jelenlegi rendszerre, mint a MATE-t, ráadásul a Xubuntuból az xfce4 meg az xfce4-goodies már fenn is van.
Mivel a jelenlegi rendszered (Lubuntu 20.04) úgy is halálra ítélted (én se egészen értettem miért pont ezt választod, hisz a Lubuntu áttért az LXDE-ről az LXQt-re), így azt gondolom, különösebb extra kockázat nélkül kiadhatod rajta a
sudo apt install xubuntu-desktop
parancsot.
Ha ez rendben lefut megkapod a teljes Xubuntut a Lubuntu mellé, a bejelentkezési képernyőn fogsz tudni választani, hogy melyikbe lépsz be.
(Illetve ez a mellé nem teljesen igaz, hisz mind a kettő fent lesz egyszerre és így elképzelhető, hogy néha egy kicsit keverve.
Ez néha nem túl szerencsés, máskor nem okoz semmilyen apró bosszúságot.
Emlékszel? Az Xfce-ben nem jelent meg a Nyelvek és az LXQt-ban eszközölt billentyűzetkiosztás nem érvényesült az Xfce-ben. Ilyesmi akkor fordul elő, ha a két eltérő környezet ugyanannak a tulajdonságnak a beállítására más-más alkalmazást használ, vagy máshol szabályozza.
Ugyanakkor olyan is előfordul, hogy egy menüben két azonos nevű alkalmazás jelenik meg, mondjuk két Felhasználók és csoportok, azonban az egyik az egyik, míg a másik a másik környezethez tartozik. Aztán az is lehet, hogy az egyik környezetben átállítasz valamit, mondjuk egy ikontémát, de ezáltal a másik környezeté is átállítódik, és az meg így nagyon ronda lesz.
Ilyesmik. Ezért nem szeretek én egy rendszerre több teljes környezetet is feltenni.
Most kivételesen, mivel az LXQt egy csomó számodra idegen beállításért felelős alkalmazást is tartalmaz, a Lubuntura felteheted a teljes Xubuntut, de a jövőben inkább nagyobb figyelmet fordíts a teljes asztali környezet megváltoztatására és aztán csak olyan programokat telepíts egy másik környezetből mint az Xfburn, Kdenlive, vagy a Thunar.
A korábbi Unity-s Ubuntuknál előfordult, hogy az asztali környezet összetojta magát, ezért érdemes volt valami tartalékot feltenni, de én ilyenkor sem tettem fel mondjuk egy teljes Lubuntut, csak magában az LXDE-t.
Az a rendszer, amiről most írok egy Ubuntu 20.04, itt nincsenek ilyen unitys gondok, de talán megszokásból itt is van egy tartalék környezetem, de itt sem a Xubuntut tettem fel, csak amit nálad is, az xfce4 xfce4-goodies csomagokat.)
Új rendszert telepíteni még akkor is ráérsz, ha ez valamiért nem válik be.
Ez azonban picit bonyolultabb, mint rátenni valamit a már telepített Lubuntu 20.04-re, pláne úgy, hogy annak particionálása nálad a csúszkák random húzogatásában merült ki,
pedig ez a telepítés legfontosabb része, ha itt félrenyúlsz akár az összes jelenlegi rendszered és adatod a halálba küldheted!
Miiért éppen a MATE-t választod?
Kiírtad a telepítőt, kipróbáltad és tetszett? Neked eddig fontos volt a közvetlen kikapcsológomb és lobogó zászlók (a nemezetek zászlajával szimbolizált billentyűzetkiosztás-váltó). Ezek megvannak benne, be tudtad rajta állítani?
(A MATE-ban amúgy nem LXQt van, hanem tudtommal a kezdetekkor az Ubuntuban is használt GNOME2 felület forkja.)
Miért javasolnám a Xubuntut?
Mert az annak alapjául szolgáló Xfce környezetben már be tudtad állítani a közvetlen kikapcsológombot és lobogó zászlókat.
Modern kinézetű, jól alakítható, mégis kis fogyasztású, kiforrott felület.
Néhány oldal nyomtatása segédletként a telepítéshez ebben a tanulási időszakban elfogadható ötlet, az első Ubuntumat én is így telepítettem, bár ma már inkább egy másik számítógép az, amit közben inkább puskázásra használnék. Annak kijelzőjén is el tudom olvasni a jegyzeteket, viszont lehetőségem van általa az interneten keresni, fórumokat olvasni, letölteni egy esetlegesen hiányzó meghajtóprogramot és pendrive-ra másolni…