Mivel a fórum a Flarumra épül, és javarészt én foglalkozom a fordításával, gondoltam írok róla egy kicsit, hogy kiderüljön „hogyan is készül a hurka” 🙂
Maga a fordítása munka egy Weblate-példányon történik, amely egyaránt jól támogatja az online és az offline fordítást is. Ez utóbbi egyébként számomra fontos, mert sokszor például vonatozás közben fordítok, amikor nem olyan megbízható a mobilos internet. Tehát tegyük fel, hogy lefordítottam egy új bővítményt, felmerül a kérdés, hogy kerül ez a felhasználókhoz. Nos ezt egy bot szinkronizálja a Weblate-ből egy git-tárolóba, nevezetesen ide: https://github.com/flarum-lang/hungarian.
Eddig ez egy teljesen szokványos folyamat, szinte minden projektnél így működik. Ami itt újdonság, hogy a kiadások is automatizáltan folynak, a bot nyit egy PR-t (például ezt), amely összeszedi a változásnaplót, valamint küld egy hivatkozást az előző kiadás óta történt változásokkal (ez például így néz ki). Ez azért hasznos, mert itt még egyszer át lehet nézni a változásokat, és ki lehet szúrni az esetleges fordítási hibákat. A hivatkozott PR-nél is találtam két hibát, melyet aztán javítottam a Weblate-en, amely így a következő szinkronizálás után meg is javult. Ezen a ponton a karbantartók (azaz például én) jóvá tudják hagyni a változásokat, ami után a bot beolvasztja a fordítást a nyelvi csomagba, és ebből keletkezik az új kiadás (jelen esetben a v2.2.0-s).
A bot végül ad egy Markdownban készült változásnaplót, amely bejelentési szövegként is szolgál. A konkrét példánál maradva ez így néz ki:
Új bővítmények támogatása hozzáadva:
Bővítményfordítások frissítve:
Összes változás: v2.1.0...v2.2.0.
A frissítéshez futtassa ezeket a parancsokat:
composer update flarum-lang/hungarian
php flarum cache:clear