@Gorrodin témája nyomán.
Mint azt bizonyára tudjátok, Ubuntun vagy más asztali felhasználásra szánt Linuxon az alkalmazásokat a menüből tudjuk indítani ikonról, de ezen felül van lehetőségünk egyéni asztali parancsikon készítésére is.
Ezt például Xubuntu 22.04-en egész könnyen kezdeményezhetjük az Asztalon jobb egérgombbal kattintva, majd az Indítóikon létrehozása... menüpontot választva.
Ezt követően mindössze megjelenő Indítóikon létrehozása ablak néhány mezejét kell csak értelemszerűen kitöltenünk.
Név: Ide tulajdonképp mindegy mit írunk, de maradjunk az észszerűség határán belül.
Megjegyzés: Akár üresen is lehet hagyni.
Parancs: Ez fontos, ide jön a parancsunk!
(A parancs mezőbe szinte bármit beírhatunk, ami a terminálban is lefut, így futtathatunk saját szkriptet vagy mondjuk egy fájlt megnyithatunk egy általunk kiválasztott alkalmazással.
Ezt használtuk ki Gorrodin esetében is, amikor a 2024.ods fájlt nyitottuk meg LibreOffice-szal.)
Munkakönyvtár: Szintén nem kötelező megadni.
Ikon: Itt ki lehet tallózni az ikonunknak egy képet, akkor is működőképes lesz, ha ezt nem tesszük meg, de általában érdemes megtenni, hiszen ez lesz az ikonunk „arca”.
Beállítások: Akár mindkettő maradhat bejelölés nélkül.
Megnyomjuk a „Létrehozás” gombot és el is készült az Asztalra az ikonunk.
Nézzünk egy gyakorlati példát:
Létrehoztam a felhasználóm könyvtárában az Alkalmazásaim nevű mappát, abban pedig a Caprine könyvtárat. A Caprine könyvtárba letöltöttem a Caprine-2.59.1.AppImage fájlt, futtathatóvá tettem
(chmod +x Caprine-2.59.1.AppImage vagy jobb egérgombbal kattintás a fájlon, Tulajdonságok és a Jogosultságok fülön a „Program:” résznél „A fájl futtatható programként” bejelölése).
Ez már így működőképes, de ha gyakran el szeretném indítani ezt az AppImage fájlt, akkor kényelmetlen mindig odanavigálni ahol van és rákattintani.
Nekifogtam hát az indítóikon létrehozásának:
Szintén ide (/home/csuhas/Alkalmazásaim/Caprine) letöltöttem egy képet, melynek a Caprine-icon.png nevet adtam.
(Ha nagy az indítóikonunknak arcának szánt kép mérete, akkor javaslom, hogy nyissuk meg a GIMP-pel és kicsinyítsük le, és majd így használjuk fel.)
A terminállal a ~/Alkalmazásaim/Caprine könyvtárban állva kiadtam a ./Caprine-2.59.1.AppImage parancsot, az alkalmazás rendben elindult. Megvan hát a parancsom és az ikon számára a képem is.
Név: Caprine
Parancs: /home/csuhas/Alkalmazásaim/Caprine/Caprine-2.59.1.AppImage
(Javaslom, hogy parancsként mindig teljes elérési útvonalat használjunk, bár már volt olyan, hogy a példánál maradva a ~/Alkalmazásaim/Caprine/Caprine-2.59.1.AppImage is működött, de ezt környezete válogatja.)
Ikon: Itt az „Ikon választása innen:” résznél a Képfájlok-at választva tudtam kitallózni a kiszemelt képet.
A Beállítások-nál nem jelöltem meg semmit csak megnyomtam a „Létrehozás” gombot.
Gyakorlatilag ennyi is elég, megjelent az Asztalon az indítóikon és kettőt rákattintva el is indult az alkalmazás.
Az Asztalról az indítóikont a ~/.local/share/applications rejtett könyvtárba másolva vagy áthelyezve elérhetjük, hogy megjelenjen a menüben, ahonnan aztán, könnyedén kitehetjük a panelre (más néven tálcára), az Asztalra (kivéve talán ha már ott van), illetve amennyiben a menü rendelkezik Kedvencekkel, akkor oda is.
A Kedvenceken belül az egyes alkalmazások sorrendjét a fogd és vidd módszerrel tudjuk változtatni. (Köszi szépen a mester!)
Rendben, de mi van, ha valaki olyan környeztet használ, ami nem kínál ilyen egyszerű lehetőséget az egyedi asztali parancsikon létrehozására, vele mi a helyzet, ő kimarad ebből a lehetőségből?
Természetesen nem.
Nézzük meg a most létrejött Caprine.desktop indítóikon tartalmát úgy, hogy valamilyen egyszerű szövegszerkesztővel megnyitjuk:
[Desktop Entry]
Version=1.0
Type=Application
Name=Caprine
Comment=
Exec=/home/csuhas/Alkalmazásaim/Caprine/Caprine-2.59.1.AppImage
Icon=/home/csuhas/Alkalmazásaim/Caprine/Caprine-icon.png
Path=
Terminal=false
StartupNotify=false
A) Az egyik és általánosságban elterjedt módszer, amikor ugyanezt bármely rendszeren visszafelé alkalmazzuk. Megnyitjuk a kedvenc egyszerű szövegszerkesztőket (Nano, Gedit, Xed, Mousepad,... amit csak szeretnénk, ami telepítve van, de NE a LibreOffice Writer legyen!) beleillesztünk egy ehhez hasonló tartalmat (persze az egyes sorokban szereplő értékeket a konkrét helyzetnek megfelelően adjuk meg), aztán elmentjük úgy, hogy a nevének a végén a .desktop kiterjesztés ott szerepeljen és futtathatóvá tesszük.
Az itt feltüntetetteken felül még sok értéket lehet szabályozni, de ebbe most nem mélyednék bele.
B) A másik módszer olyan lustáknak való, mint amilyen én vagyok, ez az amit a KDE-s témában is használtunk, ezt most az Ubuntu 22.04 alapértelmezett környezetén keresztül mutatnám be.
Az /usr/share/applications mappából egy számunkra nagyjából nekünk megfelelő indítóikont kimásolunk (én most a ~/.local/share/applications könyvtárba húztam be, de nem muszáj ide, a saját szemétdombodon belül bárhol szerkesztheted),
ezt a másolt ikont nyitjuk meg a Gedittel szerkesztésre és a számunkra (feltétlenül) módosítani szükséges sorokat írjuk csak át.
Gorrodin témájában a Dokumentumok könyvtárban lévő 2024.ods fájllal dolgoztunk, ennek megfelelően alakul az Exec= sor, ide jön a parancs,
a libreoffice-szal nyisd meg a /home/teszt/Dokumentumok/2024.ods fájlt, azaz
Exec=libreoffice /home/teszt/Dokumentumok/2024.ods
Illetve sejtésem szerint még 26. számú Name= kezdetű sor lehet fontos, hiszen a menüben már van LibreOffice Calc nevű alkalmazás, két egyforma talán zavart okozna, így ennek értékét még átírtam 2024-re.
És elmentettem a ~/.local/share/applications könyvtárba 2024.desktop néven.
Ezután megjelent a menüben és hozzá tudtam adni a Kedvencekhez.
A bemutató kedvéért megszórtam a rendszert több komplett asztali környezettel.
Az éles rendszerén senki ne tegyen ilyet, mert zavarokat okozhat a különböző környezetek beállítóállományainak keveredése!
Néhány egyéb asztali környezet menüje az egyedi parancsikonnal:
Lubuntu
Ubuntu Budgie
Kubuntu
