Kevés dolog van a Linux világban, ami az elmúlt években annyi visszhangot kapott volna, mint a csomagkezelés új megközelítése. Mindhárom vezető megoldásnak hasonló a célja, de a megvalósítás eltérő. Csak röviden és laikusan összefoglalva a lényegük:
Olyan csomagformátum bevezetése, amely lehetővé teszi, hogy alkalmazások egyetlen változatban kiadva, az alaprendszertől teljesen függetlenül szabadon és egyszerűen telepíthetőek, frissíthetőek, használhatóak legyenek.

  • AppImage: Az alkalmazás és függőségei egyetlen fájlba vannak csomagolva. Hordozható, nem igényel futtatókörnyezetet, alapértelmezetten nem homokozóban fut, manuálisan frissíthető. Az ilyen csomag bárhonnan beszerezhető, fő lelőhelye https://www.appimagehub.com/
  • Flatpak: Az alkalmazás és függőségei egy tömörített csomagban érkeznek. Igényel futtatókörnyezetet, alapértelmezetten homokozóban fut, manuálisan frissíthető. Az ilyen csomag bárhonnan beszerezhető, fő lelőhelye https://flathub.org/hu
  • Snap: Az alkalmazás és függőségei egy tömörített csomagban érkeznek. Saját futtatókörnyezete van, alapértelmezetten homokozóban fut, automatikusan frissül. Az ilyen csomag csak a Snap Store-ban szerezhető be.

Jobban nem is mennék bele a bemutatásba, előnyökbe, hátrányokba, egyrészt már mások ezt sokkal jobban leírták, másrészt szerintem nem is ez a lényeg. Számomra inkább az az érdekes, hogy vajon (on butter) milyen lesz a jövőjük?

A létrejöttükben biztosan szerepet játszott a desktop linux jelenlegi széttagoltsága. Féltucatnyi vezető ág, különböző környezetek, különböző csomagformátumok, függőségek, eltérő könyvtárszerkezetek eltérő megnevezésekkel, eltérő frissítési metódusok.
Ez a felhasználóknak is okozhat gondokat, de alkalmazásfejlesztői szempontból eleve problémás és jelentős ráfordítást igényel, ha azt akarják, hogy az alkalmazásuk eltérő rendszereken is gond nélkül elérhető legyen.
Épp ezért, sokszor nem is akarják.
Ezen változtathatnak a fenti megoldások, amelyekkel áthidalhatóak ezek a különbségek. Az, hogy ezekből "csak" három említésre méltó formátum van, bizakodásra adhat okot. Talán nem forgácsolódik szét ezer iránnyá, ill. kialakulhat egyfajta "szabvány", amelyre már minden fejlesztőnek megéri kiadni az alkalmazásait.
Jelenleg ebben a folyamatban (egyes források szerint) a Snap vezet (6000+ alkalmazás, 3+ Mrd letöltés), amit a Flatpak és az AppImage követ.
Vannak előnyeik, vannak hátrányaik, lehet kedvelni, vagy nem kedvelni ezeket, de az talán már látszik, hogy az alapelgondolás támogatottsága megvan.

    tenkes Kevés dolog van Linux világban, ami az elmúlt években annyi visszhangot kapott volna, mint

    A nagy visszhangnak oka van. Ha az arányokat nézem, akkor azon visszhangok közül amikkel találkoztam, elenyésző volt a méltatás.
    Az Appimage eddig kimaradt nálam.
    A másik kettőnek a .deb-hez képest felhasználói szempontból csak a hátrányait látom. A homokozós rendszernek többlet erőforrás igénye van. A Flatpakról azt olvastam, hogy szemetelős, hasonlóan, mint a Windows. Ezt sem tekinthetjük felhasználó barátnak.
    A programozói érdekeket beteljesítő platform függetlenségről pedig annyit, hogy ép ésszel nem egy újabb réteget érdemes csinálni, hanem az inkompatibilitásokat visszabontani.
    Azt amit most fogok leírni, számítástechnikai szempontból sem tudom OFF-nak tekinteni, mert általános jelenségként tapasztalható.
    Az iskolában azt sulykolták belém, hogy "Papám, ez szabvány" és a szabványosítás és a modul rendszer előnyeit. Beleértve a komoly gazdaságossági előnyöket. Aztán jött a használd és dobd el világ az inkompatibilitások gyártásával azért is, hogy drágítsák, gazdaságtalanná tegyék a javítást.
    Már egy ideje több, mint pusztán szavakban elindították visszafelé. Persze ügyesen úgy, hogy például az USB-ben kihoztak jópár csatlakozó variációt. Még így is univerzálisabb lett a mobil teló táp.
    A Linux felület elvileg platform független. Akár úgy is, hogy a kernel szabványos felülettel egyedileg is hardverre fordítható.
    Itt is általános vélemény, hogy a GNU szinten mindegyik tudja amit kell. Azt is meglehet csinálni, mint amit most akarnak, hogy bizonyos dolgokat szabványosítanak. Ha megteszik akkor a jelenlegi rendszerekkel is jó platform függetlenséget lehet elérni. Úgy is ahogy a járatos DE-ken jelenleg is elfutnak a járatos csomagkezelőkből elérhető programok.
    Ezen felül van még az, hogy a verziók közötti konverziók jól automatizálhatók. Forráskódból fordítva szinte teljes a platform függetlenség.
    Én így látom. Javítsatok ki ha úgy gondoljátok, tévedek.

      tenkes
      Nekem ezek közül az AppImage jön be a legjobban. Vihetem magammal, ha megyek mások gépén ügyködni, amennyiben nincs valakinél telepítve az adott alkalmazás, akkor is tudom az éles rendszeren használni anélkül, hogy ehhez bármit módosítanom kellene rajta.
      Előfordul, hogy a saját rendszereimen is használom.
      A cikked nyomán most ezt találtam: https://www.appimagehub.com/p/2030059
      Játszottam is gyorsan vele egyet:

      :-)
      Most láttam, hogy van még Firefox is! Na, ez például milyen jó, amikor valakinek lejárt támogatottságú rendszere van, aztán lehúz egy ilyet és legalább a böngészője megfelel a jelennek.
      Köszönöm szépen a cikket!

          csuhas32
          Az AppImage pont erre lett kitalálva. Helyigénye a legkevesebb. Dolgoznak már egy ideje egy központi gyűjtőhelyen, hogy meg lehessen oldani a könnyű tömeges frissítést. A Flatpack ott van a Mint-ben meg a Fedora-ban integrálva gyárilag. Központilag frissül, van helyigénye rendesen. Kikapcsolható. Ezeken a rendszereken te eldöntheted használod e vagy sem? Ha a legújabb verziót szeretnéd a kedvenc programodból, akkor jó eséllyel valamit mindig fel kell áldozni. Biztonság, rendszer integritás, rendszer stabilitás, hely...

          Pl. én web alkalmazásokat fejlesztek. Az alap ubuntuban fellelhető php, composer vagy nodejs nem igazán jó nekem, mert azok LTS verziója már újabb mint amit a tárolókban találsz.

          A nodejs csapat üzemeltet saját repo-kat disztrókhoz. Az egyik php fejlesztő szintén debian vonalra üzemeltet PPA-t is. A composer hagyományosan manuálisan telepíthető elsőre majd manuálisan frissíthető.

          Az ubuntus gyári composer-ből kivették a selfupdate parancsot. Akkor frissül ha ubuntuék frissíteni akarják. Olyan verzióra amilyen nekik jó. PHP fő verziót hagyományosan döcögve frissítik a disztrók. Inkább backportolnak ezt azt amíg lehet.

          Ezeket a dolgokat nehéz kiadni ilyen csomagokban mint a Flatpack. Marhára érdekelne mennyi lenne a helyigénye egynek másnak? Okkal működik ez így ahogy felsoroltam.

            Ennyivel később: egy év