Ha én jól tudom, Ubuntun és Minten az alapbeállítás az, hogy a grafikus felületen futó frissítéskezelő naponta ellenőrzi, hogy vannak-e elérhető frissítések és ha talál ilyet, akkor jelzi a felhasználónak, hogy ezek letölthetőek telepíthetőek.
A rendszermentések egy rendszeren sincsenek alapból aktiválva.
Szerintem nevezhetjük ezt normál állapotnak, hiszen ha nem változtatsz semmin, akkor így használod a rendszert.
Debian Xfce-n például alapból nincs is fenn a grafikus felületen futó frissítéskezelő, ott az a „normális”, ha sudo apt update – sudo apt upgrade párossal operálsz.
Aztán persze, mindenki abba az irányba változtat a rendszerén, amerre szeretne.
Kedvelt rendszermentési eszközöm Kende Krisztián systemback.sh szkriptje. Ennek keletkezése még azokra az időkre nyúlik vissza, amikor az Ubuntun is csak .deb csomagok voltak, olyan rendszeren amin ma is csak ilyen csomagok vannak, a mai napig remekül muzsikál.
Viszont az Ubuntun is megjelentek már a Snap csomagok (a Linux Minten pedig a Flatpak), nekem mintha rémlene olyan téma, ahol a grafikus felületű Systembacknak meggyűlt ezekkel a baja.
Az én sokat hangoztatott javaslatom: Valamilyen rendszermentő alkalmazást tegyél fel, kézzel vagy akár automatizálva néha készíts egy rendszer-visszaállítási pontot. A legegyszerűbb most erre szerintem a Timeshift.
Magam valójában nem kedvelem az automatizált frissítést, ezért az egyetlen általam felügyelt, de fizikailag távolabb eső rendszeren sincs bekapcsolva. Ubuntun, Minten a fentebb vázoltak szerint jelzi a rendszer, ha frissítés elérhető, de a felhasználó szabadsága, hogy mikor indítja el a folyamatot. Olyankor, amikor őt nem zavarja, hogy fut, amikor nem szeretné két percen belül kikapcsolni a gépet.
Rendszer-visszaállítási pont szintén kézzel készül, de az valójában csak egy biztonsági intézkedés, ezeken a rendszereken még soha nem volt rájuk szükség, szóval a rendszerek felhasználói nem is készítenek ilyet, bőven elegek azok, melyeket én készítek, mielőtt mondjuk verziófrissítésbe fogok.
A Debianok saját gépeken futnak. Itt csak .deb csomagokat használok, biztos nincs telepítve Snap vagy Flatpak és nincs is olyan grafikus felületen futó szoftveráruház, ahol a felhasználó könnyedén ilyet fel tudna tenni, úgyhogy teljesen jó a systemback.sh rendszermentésre. Bár be tudnám rajtuk állítani, hogy automatikusan jelezzék, ha elérhető frissítés, de felesleges, megmaradtam a kézi terminálos megoldásnál. A rendszer-visszaállítási pontot a magam által használt rendszereken (legyen az Ubuntu, Mint vagy akár Debian) gyakrabban készítek, mert ezeket a rendszereket hajlamos vagyok jobban ütni-vágni, kísérletezni velük és néha nem jól sül el a mutatvány.
Ti hogyan oldjátok meg a rendszeretek frissítését és ha szoktatok, akkor hogyan, mivel és milyen gyakran készítetek rendszermentést?
