Kapcsolódnék egy picit fura módon a témádhoz, mégpedig mára már gyakorlatilag támogatottságát vesztett eszköz életben tartása hordozható fájlformátum segítségével típusú kalandom megosztásával. A kiindulási ötletet tőled vettem annyiban, hogy ha szigorúan nézem, akkor a VirtualBoxban futó rendszer is egy konténer, ami képes minden szükséges dolgot tartalmazni.
A hardver egy 2007-es Epson V200 szkenner, melyet először Windows 7 alól használtam, bár az idő múlásával mindig egyre jobban meg kellett vele küzdenem, egészen a 18.04-ig munkára tudtam fogni a különböző Ubuntuk és Debianok alól. Ezt követően egy költözés alkalmával a régi szobában maradt az eszköz és szinte már feledésbe is merült, mert nem volt szükségem rá, azt a keveset, amit kellett viszonylag jó minőségben is le tudtam telefonnal fotózni és emailben rögtön elküldeni. A nyelvtanulással jött az be, hogy a hiányzó csoporttársaknak kellett küldeni a leckét, de itt nekem már kellett hogy PDF-be legyen összefűzve és a másolatot valamit az eredetit ne lehessen első ránézésre megkülönböztetni, ehhez már a telefon kevés volt, így újból hadrendbe kellett állítani az öreg harcost. Túl sokat változtak 2018 óta a rendszerek, a maiakra az egykor elmentett csomagok már nem mentek fel és hasonlók... Nem sokat gatyáztam, a „nagygépre” VirtualBoxba feldobtam egy Ubuntu 18.04-et (ahhoz el voltak mentve a szükséges fájlok és leírás) és a gazdarendszerrel közös könyvtárba mentettem el a beolvasott fájlokat és a továbbiakban már tisztán a gazdarendszer alól dolgoztam...
A másik témádhoz, a miniPC-hez kapcsolódik ez, mert a virtualizáláshoz az enyémben viszonylag kevés RAM és tárterület van, ezért a szkennert eddig csak a „nagygép” alól használtam.
A linuxmint.hu-n jött egy téma, ahol valakinek szintén vélhetően kifutó támogatottságú hardvere van, nála úgy néz ki, hogy a Linux Mint 21.3 a határ. Neki javasoltam, hogy virtuálisba tegyen fel egy Linux Mint 21.3-at vagy egy annak alapjául szolgáló Debiant, csináljon egy megosztott mappát a gazdarendszerrel.
A felhasználó szemszögéből ez úgy tud kinézni, hogy a gazdarendszer alól a nyomtatandó fájlokat a megosztott könyvtárba kell tegye. Az Asztalról/Menüből/Panelen elhelyezett ikonról indítja a virtuális célrendszert, mely automatikusan bejelentkezik és esetleg még a megosztott mappát is megnyitja. Csak kattintani kell és nyomtatni. A virtuális rendszer tulajdonképp nagyon hasonlóan működik mint egy konténeres alkalmazás.
Ha már jártattam a számat, meg is csináltam ezt a saját hardveremmel.
Végeredményül kaptam egy virtuális gépen futó nonfree-netinst lemezképből telepített, de mindössze 1 processzor magot, 1 GB RAM-ot, és 16 MB videokártyát használó Debian 9 LXDE-t, ami 5 GB lemezterületet foglalt. Ennyit már elbír a miniPC is, szóval most már át tudom vinni a szkennert oda is.
Remélem tudtad eddig követni a kicsit kusza eseményeket, mert most jön a csavar, nem álltam meg itt. A cél ugye a dolog hordozhatósága, amihez a virtuális gép exportálásával kaptam egy 1,8 GB-os .ova kiterjesztésű fájlt, ami számomra eleve már egy jó, vállalható eredménynek számít.
Ilyenkor azonban a másik gépen (rendszeren) is feltétlen kell egy VirtualBox és az importálás után valószínűleg van azért még egy kis munka a megosztott könyvtárral vagy más módon tudnunk kell eljuttatni a szkennelt képeket a gazdarendszerre, amihez azért kell valamekkora tudás, szóval azért nem teljesen felhasználóbarát. Ettől függetlenül ez egy jó közelítő lépés.
A hordozhatóság terén még tovább léptem. A Systemback 1.9.3 jó a Debian 9-hez, így azt feltettem és készítettem vele egy live.iso-t, ami 1 GB lett. És ezt tartom az igazi eredménynek.
Ez a live.iso egyelőre bootolhatónak néz ki bármely rendszerre telepített virtuális gép alól, sőt egy Ventoy-jal megírt pendrive-ról akár számítógépről közvetlenül is. Ha ez a ventoyos eszköz úgy van megírva, hogy a live rendszer futása közben is lehessen rajta fájlokat tárolni egy partíción, akkor ide lehet menteni a beolvasott állományokat, az se számít, milyen lemez van még az adott gépben, illetve ahhoz csatlakoztatva.
Kiszabadult a virtuális környezetből, a valós gépen Ventoy segítségével történő futtatás esetén nem függ semmilyen rendszertől vagy alkalmazástól, teszi a dolgát magában. Még azt se kell tudni, hogy ez egy Linux. Ez egy izé, ami a Ventoyos eszközön van. Be kell tudni bootolni az eszközt és nyomogatni az entert. Ez a nekem való!
Praktikusan egy 4 GB-os pendrive is elég hozzá, mivel a rendszer nagyon pici, akár USB2.0-s portról is elviselhető a sebessége, a szkennelés lehetséges az iscan, a simple-scan vagy az xsane programok alól egyaránt.
Itt most persze a lehető legkisebbre vettem a képernyőfelbontást, hogy minden látszódjék egy kis helyen a fórumon, ettől azért még a VirtualBoxban is nagyobb alapból is. A Ventoy pendrive-ról bootolva természetesen FullHD volt a felbontás és persze hozzáfért a rendszer az összes processzormaghoz és RAM-hoz is cserébe viszont ott nincsenek meg az asztali parancsikonok csak a panelen lévők, de szerintem az is tökéletesen elegendő.
