2005-ben tudtam venni egy akkor komolynak mondható PC-t. Addig csak a rokonoknál tudtam játszikálni, és magával a géppel foglalkozni. Ismerősök összeszerelték, egy XP-t feldobtak rá, és mondták, hogy örüljek... Rendben is volt minden, de ahogy kicsit jobban bele mélyültem a dolgokba (Indexelés kikapcsolás, állandó töredezettség mentesítés,biztonsági keresések, a registryben ezt meg kiszedni, ezt meg ezt feltelepíteni) éreztem, hogy mást is ki kell próbálnom. Egy magazin mellékleteként kapott blackPanthert kiírtam, feltelepítettem, és csak lestem... Egyrészt, hogy milyen más, mennyire megragadó, és hogy mennyire nem tudok tenni vele semmit, még zenét (mp3) sem tudok megszólaltatni. Rokon felhívása, Ő csodálkozik, hogy menyire hülye vagyok, hogy felteszek ilyen dolgokat a gépre. XP- telepítés, és az élet minden egyes bekapcsolás után megismétli magát: töredezettség mentesítők, vírus keresők, orrkifújók, hátulról szárazra törlők...Minden bekapcsolásnál 15 perc az életemből... Éreztem, hogy a mátrix fogja vagyok, de kitekintésem nem volt még a világra. 2007-ben csatlakoztam a hálóra, és szinte magától értendő volt, hogy a legnagyobb kereskedelmi op.rendszer még több szárazra törlést kért volna. keresgélés után, virtuálisan kipróbáltam néhány Linuxot, legtöbb ideig az Ubuntut. Élesben nem mertem feltenni, mert a páromnak még nem volt notebookja, tehát nem akartam vele kibabrálni. A Windowst egészen jól ismerte, az Microsoft Office-t csukott szemmel is, és minden nap kellett is használnia. Mikor megkapta a notebookját (Legális Windows Vista Home Prémiummal) A demarkációs vonalat azonnal felállítottuk, és ment az asztali netes gépre az Ubuntu 7.10. Nagyon furcsa volt a program telepítés, és hogy szinte nem is hagy nyomot a gépen, kvázi lassulást nem tapasztaltam.
Ezen fórum keretén kicsit tovább mennék, "Linux a családban, a szűkebb közösségben"
A tanulópénzt megfizettem, Párom merevlemezét tönkre vertem Egy Zenwalk telepítéssel, rajta 3 év főiskolai anyaga, és rengeteg kép. Nem szkriptekkel a seggemben jöttem a világra, amit meg kellet tanulni, azt magamtól tanultam meg, és ez a Linuxra fokozottan érvényes. Téríteni nem fogok egy idegent sem, na nem azért mert így a rábeszélő képességnek nincs jó aránya, hanem mert az úttörő embert kézen kell fogni, vezetni kell, és önzetlenül segíteni, legalábbis valameddig. A PC-met összeszerelő unokatestvérem azóta prog-mat hallgató, és a véleménye nem változott: Windowssal gyorsabban megold mindent, 2 havonta újratelepíti. Ez neki az ára, és elfogadta. A párom mat-info tanár lenne (a munkahelyi problémák végett halaszt) a főiskolán a Linux csak egy féléves kitérő, elenyésző kreditért. Behívott egyszer órára, mikor zh-t írtak volna, hogy segítsek 'a tanár úgysem ismer' felszólítással. A zh elmaradt, helyette előadás volt... Ennyi másnapos, körmöt reszelő, bamba jövő tanárát egy helyen még nem láttam. A tanárral egész jól elbeszélgettem az órán. Na, leszűkítve a párommal való viszonyomat az otthoni helyzetre, az igazság a következő: Az iskolai neveltetése, a Windows használat megtette a magáét: A kereskedelmi irodai csomagot csukott szemmel ismeri. Ezért nem váltana. Az oprendszer+irodai csomag+ A BÖNGÉSZŐ + közszféra megteszi a hatását. Aki kiismerte nem váltana. Váltani az fog, aki nagyon kiismerte.
Szóval bocsánat, hogy a "hogyan ismerkedtem meg a Linuxal"-tól a "Hogyan ismertetnéd meg a Linuxot másokkal"-ig eljutottam, de szerintem ez legyen egy másik fórum téma.
A lényeg az, hogy mind a váltás Linuxra, mind a váltásban való segítség csak egy ember döntése. A fehasználóé.