99'-ben pötyögtem, a win 98-alatt, szorgosan programozgattam, játszottam mint a többiek. Engem semmi nem inspirált arra, hogy váltsak. Elvoltam Win alatt, a baráti köröm volt annyira kocka, hogy mindenféle okosságokkal kivédjem a win rigojáit. Igazándiból, engem zavart, hogy mindenki egy rendszert használ, és nincs másik oldal. Nem hittem el, hogy csak a Windows létezik, és nem lehet más rendszert használni, hogy vannak fehér, fekete, sárga bőrszinű emberek, de op rendszerből meg van a windows, akkor kötötték be az internetet, és szorgosan neki álltam kutatni... Apple, Linux... Apple-ről akkor csak angol leírást találtam, de Linuxos leírásokat már akkor is. Nem igazán érdekelt a közösség, inkább maga a Linux. Letöltöttem a Debiant, és hajrá. Szégyen nem szégyen, nem volt graf felületem, de szereztem egy PI-s gépet, ahol text felület alatt tök jól megvoltam, elkezdtem szórakozni minden féle megoldással, csináltam magamnak egy mini szervert. csináltam magamnak webkiszolgálót, ftp szervert, és élveztem, hogy saját hálózatomon keresztül milyen jól tudok másolgatni, megosztott hálózatot létre hozni. szóval csináltam magamnak samba szervert, stb.. tökéletesen haszontalan volt, de élveztem. Aztán, amikor megjelent az uhu-linux 1.0-a eldöntöttem, hogy felrakom mint op rendszer. Magyar Linux, magyar közösséggel, el leszek mint a befőtt, ekkor már 2003 X-t írtunk. Akkor volt az első nagy csapás a Linuxtol. Annyira rágerjedtem, hogy abba a tévhitben voltam, hogy meg tudom váltani a világot, mert én Linuxot használok. Annyira bele éltem magam akkor, hogy az akkori barátnőm is át tért /szerintem azóta is linuxozik / Annyira élveztem, a hiba megoldásokat, a sok kis küldetést, hogy teljesen bele kockultam a Linuxba. Akkor eldöntöttem, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni, ebből akarok megélni, de az akkori pesszimizmus, eléggé gallyra vágta az álmaim. Mindenki Windowst akart, mindenki Wink2003 szervert akart, én meg nem tudtam meg győzni az embereket arról, hogy miért jó a Linux, miért jó a Linuxos szerver. Akkor kb egy évre elhagytam a Linux világát. Windows szerverekkel foglalkoztam, és tökre élveztem, hogy pénzt kereshetek, de mégsem volt teljes az életem. Akkor egy kis cég megkért, hogy rakjak össze nekik egy szervert, én elmentem leírtam mi mennyibe kerül, aztán a 3 milliós végszámlától, majdnem el ájultak, és kérdezték, hogy nincs-e más megoldás... mondom van rá más megoldás, full ingyenes, megminden így csak a munka költségem kell kifizetni, meg a vasat. Bele mentek, és én is. Jött az első Debian szerverem, amit élesbe üzemeltem be. /tavaly szeptemberben selejtezték le, és persze maradt Linux, csak egy Opteronra került/ . Akkor úgy döntöttem, ezen az oldalon a helyem, és nem érdekel semmi, ha beledöglök akkor is ezt fogom csinálni. Haza mentem, lepucultam mindent a gépemről, és felraktam az Uhu-t, és elkezdtem kőkeményen tanulni /remélem a régi lev listák, és fórumok nincsenek már fent, mert kaptam kemény offokat/ szóval alávetettem magam a Linuxnak, jött a Debian Desktopra, és a Gentoo /a Gentoo nagyon nagy "szerelem volt" / nem rég váltottam Ubuntura, de csak egy oka van, már nincs időm annyit szutyakolni mint régen /egy hetes Gentoo telepítések/ stabil rendszerre van szükségem, mert már a számítógép számomra kevésbé szórakozás, inkább munka és megélhetés, ezért esik rosszul, amikor olvasom, hogy a következő generáció mennyire ebbe a világba születik már. Nem az irigység, hanem a verseny szellem beszél belőlem, és a hiány érzet. Nem voltam igazán sohasem közösség építő ember, inkább az üzleti lehetőségekkel foglalkoztam mindig... Nem lennék jó tanár, vagy dokumentáció író, viszont nagyon szeretek programozni, és imádom látni, hogy az általam írt bugok, és félig kész javításokat rá, egy nálam okosabb ügyesebb fiatal emberke, pikk-pakk kijavítja.