Annyi a tudomány, hogy max 4 elsődlegesed (primary) lehet. Az extended alapjában véve azért lett kiötölve, hogy 3 rendszer mellé mehessen sok-sok logikai partició az adatoknak. (home, user, ftp pub, nagyripperfat...) Összesen négy valódi partició lehet, vagy mind a négy primary, vagy egy (de nem az első...) extended.
Az, hogy a Linux (bootloaderei) gond nélkül megeszik, hogy logikaira rakod a rendszert, csak hab a tortán. Nyilván egyszer valaki kérte, és adatott néki ;) Okosság ha bootolandó partíció(k) primary(k), a nagy adatterület extended. Jó dolog, ha az első aktív (bootolható). Okosság, ha a swap "középen" lakik, két gyakrabban nyüstölt part között. Érvényes a "minél kijjebb (előrébb), annál fürgébb" szabály, kívül több adat van egy körön, kevesebb a szükséges fejmozgatás. Ez kb annyiban fontos, hogy ahol nem mindegy a sebesség, azt jobb a vincsi első felén tartani. Fontos lehet: semmi sem indokolja, hogy legelöl legyen a swap. Bár a szekvenciális olvasás tényleg fürgébb kívül, a fejmozgási idő két partíció között nagyot ronthat az összképen. Linuxnál szerencsére ritka a kétségbeesett swappelés, mert rendszerint akkor intézi (marha agresszívan), amikor nyugi van. Persze előfordul, hogy kipakolja a ramból, amit akar, és te közben a nyakára küldesz egy gimp indítást. Ilyenkor valamicskét számít, hogy "félúton" vagy "szélen" van-e a swap. A sorrend kérdés igazából csak annyiban lényeges, hogy tényleg miért ne a legjobbat csinálnánk, még ha olyan csekély is a különbség?
A swap kötete fájlrendszer nélküli. A lehetőségeket gondolom ez behatárolhatja. Igazság szerint eszembe se jutna kinevezni a swapet kezdőpartnak.