A napokban jelent meg az Ubuntu legújabb 8.10-es kiadása, melyet világszerte több millió felhasználó várt már. Szinte hihetetlen, hogy ez a Linux disztribúció rövid idő alatt milyen sikeres lett: az első kiadás, az Ubuntu 4.10 mindössze négy éve, 2004. október 20-án jelent meg. Ez a Warty Warthog (magyarul rücskös varacskosdisznó) fejlesztői kódnevet viselte, hiszen ezt az első kiadást még nem volt sok idejük csiszolni és finomítani.
Az azóta eltelt időben menetrendszerűen, fél évente érkeztek az újabb és újabb kiadások: így a pár napja megjelent Intrepid Ibex már a kilencedik Ubuntu kiadás sorban. Az újabb és újabb kiadások pedig mindig sok újdonságot hoztak. Mi pedig már szinte teljesen természetesnek vesszük ezt a fejlesztési ütemet. Időnként pedig nem árt visszapillantani az útra, amit bejártunk. Tavaly ilyenkor az Ubuntu 7.10-es és 5.10-es kiadását hasonlítottuk össze, hogy megnézzük, mennyit is fejlődött az Ubuntu két év alatt. Ebben a cikkben hasonlóra vállalkozunk: párhuzamos tesztünkben megnézzük, hogy indult az Ubuntu négy éve, hol tartott két éve és hol jár ma. Ehhez az Ubuntu 4.10-es (Warty Warthog), 6.10-es (Edgy Eft) és legújabb, 8.10-es (Intrepid Ibex) kiadását vesszük alapul.
Ubuntu 4.10
Ubuntu 6.10
Ubuntu 8.10
Az első, és legfontosabb különbség a telepítőben látható: az Ubuntu 4.10-es kiadásnál még külön volt a Live CD és a telepítő CD. Ez utóbbi leginkább a mai alternate CD-hez hasonlítható, de azóta az is jelentősen egyszerűsödött. A 6.10-ben már a mostanihoz nagyon hasonló, Live CD-s telepítőt találunk.
Ubuntu 4.10
Ubuntu 6.10
Ubuntu 8.10
Telepítés után a felhasználói felületben is komoly különbségek figyelhetők meg a négy évvel ezelőtti és az újabb rendszerek között. A Warty Warthog (Rücskös Varacskosdisznó) nevéhez méltóan nem éppen a szépségével tűnik ki. A menürendszere is jelentősen eltért attól, amit mostanában Ubuntu alatt megszokhattunk. A mostani Alkalmazások, Helyek és Rendszer hármas helyett csak Alkalmazások és Computer menüpont volt, a mostani Rendszer menü elemei is a Computer alatt kaptak helyet.
Ubuntu 4.10
Ubuntu 6.10
Ubuntu 8.10
Az Edgy Eft már meglehetősen hasonló a mai rendszerekhez, azonban ha jobban megnézzük, ebben még a korábbi Human téma található, ami sokkal kevésbé rugalmas, mint a legújabb Ubuntuban lévő, Murrine alapú Human téma. Szintén fontos változás a két évvel ezelőtti rendszerhez képest, hogy ott még alapból nem működnek a mára már természetessé vált Compiz effektusok. A régebbi Ubuntu felhasználók talán még emlékeznek, hogy bizony nem kevés reszelgetést kívánt, ha ebben az időben be akartuk üzemelni az asztali effektusokat, amelyre akkor még a Berylnek nevezett alkalmazás volt a legnépszerűbb megoldás.
Két éve ugyanis még külön projekt volt a csak néhány effektust ismerő Compiz és a sokkal többet tudó, de meglehetősen kiforratlan Beryl. A Beryl projekt ugyanis még korábban a Compizból vált ki, és annak forkjaként fejlesztették egy ideig azok, akik nem voltak elégedettek a Compiz fejlesztésének ütemével. Így két évvel ezelőtt a két projekt éppen párhuzamosan futott. A két csapat csak egy évvel később, 2007 nyarán egyesült ismét, és ebből lett a mai Ubuntukban használt Compiz-Fusion.
Ubuntu 4.10
Ubuntu 6.10
Ubuntu 8.10
Ha szerettünk volna internetre kapcsolódni, akkor a korábbi kiadásokban nem volt egyszerű dolgunk: az Ubuntu 4.10-es és 6.10-es kiadásában alapértelmezetten még nem volt megtalálható a Hálózatkezelő, vagyis a Network Manager. Így lényegesen nehézkesebb volt a hálózati kapcsolatok kezelése, egy egyszerű ADSL kapcsolat beállításakor sem úsztuk meg a bütykölést. Mára ez jelentősen egyszerűsödött, a legújabb, 8.10-es Ubuntuban pedig már gyakorlatilag bármilyen típusú internet kapcsolatot be tudunk állítani grafikus felületen, néhány kattintással.
Az alkalmazások telepítése és eltávolítása azonban mindig is nagyon egyszerű volt: A Synaptic a kezdetektől megtalálható az Ubuntuban, így azt a kényelmet és egyszerűséget, amit egy jó csomagkezelő nyújtani tud, már az első kiadástól élvezhetjük. Persze azóta ebben a tekintetben is történtek jelentős fejlesztések: az Ubuntu 8.10-es kiadása már automatikusan felajánlja a szükséges kodekek vagy böngésző pluginek telepítését, az Eszközmeghajtók segítségével pedig a hardvereink működéséhez szükséges, zárt forráskódú meghajtókat tehetjük fel pillanatok alatt. Ezek a fejlesztések nagyban megkönnyítik a kezdő felhasználók életet.
Ubuntu 4.10
Ubuntu 6.10
Ubuntu 8.10
Természetesen az alkalmazások területén is óriási fejlődés történt: a legfontosabb alkalmazások egy része, mint az OpenOffice, a Gimp, a Pidgin (mely korábban a Gaim nevet viselte), a Firefox mind-mind az alaprendszer részei a kezdetektől, azonban ezek mindegyike óriási fejlődésen ment keresztül. Az OpenOffice mind felhasználói felületét, mind kompatibilitását a konkurens irodai programcsomaggal, a Microsoft Office-szal tekintve látványos fejlődésen ment keresztül az elmúlt években. Négy éve még meglehetősen nehézkes és problémás, régi formátumot használó 1-es OpenOffice.org szériát használtuk, az Edgy Eft-ben található 2.0-ás kiadásban már megjelent az iso szabványú OpenDocument formátum, de még mindig meglehetősen sok problémával küszködött. Mára azonban a legújabb Ubuntuban található 2.4.1-es OpenOffice.org már kiforrott, stabil és érett irodai programcsomag lett.
A Pidgin sokkal szebb és kényelmesebb lett az elmúlt években, a státuszunkat akár a Felhasználóváltóból is közvetlenül szabályozhatjuk (ez még a fél évvel ezelőtti Ubuntu kiadáshoz képest is újdonság), a hivatalos tárolókból elérhető Empathy csevegőkliens pedig ma már komoly vetélytársa lett a Pidginnek, és talán hamarosan le is hagyja azt.
Ubuntu 4.10
Ubuntu 6.10
Ubuntu 8.10
A Gimp használata az idők során egyre átláthatóbb és kényelmesebb lett, egyre több eszköz áll rendelkezésre a munkára. A menürendszer a legújabb, 8.10-es Ubuntuban jelentősen egyszerűsödött, a korábbi két külön menü (egy a szerkesztőablakon, egy pedig az eszközpanelen) az új kiadásban össze lett vonva, így immáron a szerkesztőablak felett találhatunk meg mindent.
A jogosultságok tekintetében az alapelv a kezdetektől fogva változatlan: alapesetben nincs rendszergazda felhasználó, a rendszer adminisztrálását a megfelelő jogosultságokkal rendelkező felhasználók végezhetik, a sudo segítségével, a saját jelszavukat használva. Ugyanakkor jelentős fejlesztések történtek a privát szféra védelmében: az új Ubuntu kiadásban a felhasználók létrehozhatnak maguknak egy titkosított privát mappát, ha pedig valaki kölcsönkéri a gépüket rövid időre, vendég munkamenetet indíthatnak számára.
Ubuntu 4.10
Ubuntu 6.10
Ubuntu 8.10
Mint az a fentiekből is látható, az Ubuntu nagyon látványos fejlődésen ment keresztül az elmúlt négy évben: a 2004. októberében megjelent 4.10-es kiadás mai szemmel nézve már szinte őskori, a 6.10-es pedig bár látszólag nagyon hasonló a maiakhoz, de rengeteg olyan szolgáltatás hiányzik még belőle, amit ma már természetesnek veszünk. Jól megfigyelhető az is, hogy az első két év fejlesztéseinél elsősorban az alapok megteremtésére törekedtek: egységes arculat, a mai napig használt Live telepítő, a menürendszer felépítése ekkorra már azt a logikát követte, amit mindannyian ismerünk. Az ezt követő időszak már sokkal inkább a kezdő felhasználókról szólt: a kodekek automatikus telepítése, a meghajtókezelő megjelenése, az alapértelmezett asztali effektusok, a hálózatkezelő és a többi kis apró eszköz nagyban megkönnyíti az új felhasználók életét.
Mit hoz a jövő? Nos, azt még mi sem tudjuk. Egy biztos: az Ubuntu.hu továbbra is folyamatosan követni fogja az Ubuntu fejlesztését, és igyekszünk elsők között beszámolni minden újdonságról.
