Azon tipródtam, hogy minek örülnék, ha én lennék az apám, és a fiam sokat ülne a gép előtt. Mert van ilyen, és ennek az anyák-apák ritkán örülnek. Mert ha egész nap a gyermek hátát látják, akkor az nyugtalanítja őket. Még akkor is, ha a gyermek arca esetleg randa, tehát nem baj, ha a monitor látja csak.
Örülnék, ha jönne és azt mondaná: megcsinálom az adóbevallásodat, csak add ide a papírokat. (Már ha nem vagyok adócsaló, ami ugye családon belül azért közismert szokott lenni.) Mert ez egy nagyon unalmas dolog, amit nem nagy ügy megcsinálni, de nagyon jó egyszerűen csak aláírni.
Örülnék, ha egyszer csak a kezembe nyomna egy dvd-t, hogy "A nyári képekből csináltam egy diavetítést, elvihetjük a nagyinak. A kedvenc zenéje megy alatta!"
Örülnék, ha egyszer azzal fogadna, hogy kellene neki pár adat a felmenőkről, mert csinált egy családfát, amit tetszés szerint bővítgethetünk. Ez tetszene, bár megkérném, hogy mielőtt ő bővítené a családfát, azért szóljon a felmenőinek...
Örülnék, ha megmutatná, hogy miképp kezdett neki rendszerezni a családi könyvtárat egy alkalmazás segítségével, és ezzel megmutatná, hogy nem csak a home könyvtár fontos neki.
Örülnék, ha megmutatná, hogy én is felgyorsulhatok egy pár gyorsbillentyű segítségével.
Havonta egy ilyen dologgal megelégednék.
Lányaim vannak...
Hála Istennek!
Ráadásul még kicsik!
Így mindezt én csinálhatom!
És nagyon nem bánom! :)
