...Mit? Kábeltévé, jjó kedveském. Tessék csak bejönni, aszittem nem is jönnek csütörtökig, MIT?... nyitva van az, csak fordíjja el a kulcsot. Nna, fordíjja mán vissza rá, be ne jöjjön az öcsém, az egy állat, bejön oszt őrjöng. Éppen a bátyám temetését intézem, telefonálgatok itt össze-vissza, meghalt szegíny, az öcsém meg teljesen elzüllött. A múltkor is ellopott tőlem negyven-hétezer forintot! Na jó, én adtam oda neki, csak...na mindegy. Erre tessék. Leírtam én mindent hogy mi hogy vót, ide erre a papírra ni, irodán dolgoztam én mindíg, írástudó ember vagyok. Na akkor...várjon mán, hagy mondjam végig, addig ne nyomja mán meg. Az vót, hogy így nem jött egy valami különleges hülyeség ezen a számítógépen, a férjem akarta volna használni de nem tudta pedig neki é-let-be-vágóan fontos lenne mert könyvelő, csak most oda van a kórházba mert műtik a szemit, majd csütörtökön jön haza. Az unokám, Levente is itt vót, ő meg informatikus, itt dolgozik annál a nagy külföldi, német cégnél, nagyon ért hozzá, aszongya nem tudja, nem tudja mér nem jó. Aztán reggel meg nézem ezt a kis színes izé skatulyát, hát a tetejin van ez a gomb, azt megnyomtam oszt kattant oszt már egész máshogy világított, hogy mikor nyomhattam el, hát én nem tudom. De akkor mán telefon lett. Akkor meg felhívtam a tizenkettőnyócvanat, oszt mondja az a kedves fiatalember hogy hát felveszi a hibát, ő nem tudja hogy mi lehet, de van a skatulya mellett az a fekete kis doboz, húzzam ki belőle a madzagot, várjak tíz percet, dugjam vissza. Várjak még öt percet, oszt nézzem meg jó lett-e, dehát nem. Hát így vót, na most nyomja meg... a múltkor is mikor kint voltak, csinálták volna szegínyek csak valamit nem lehetett bekapcsolni kettő után, ők meg nem tudták, itt ültek ahol most maga kettőtől négy óra hosszáig. Itt voltak maguk akkor? Ja télleg... Nem lehet hogy most megin nem lehet bekapcsolni valamit, csak maguk nem tudják? Nem? Az ember már nem is tuggya mit találjon ki... A régi telefonunk mellett volt nekünk odakint a falban egy ilyen drót lefele, földelés. Na mikor a telefont kikötötték, azt elvágták. Az nem befolyásolhatja? Nem? Ja jó... Az a könyv ott maga előtt az elejin azokkal a négyzetekkel az ugyanazt tudja mint nekünk az a nagy izé ott az asztalon, számítógép? Csak már arra is gondoltam hogy az a rossz...nem? Ja jó... Modem? Az mi? Az a skatulya, tönkrement, hát mitől megy az tönkre, mi nem csináltunk vele semmit! Ja jó. Holnap reggel? Itthon vagyok kedves, csak zörgesse az ajtót meg az ablakot, kicsit süket vagyok már, milyen legyen egy hetvenhat éves öregasszony, hehe, nem? Jó lesz úgy, a férjem úgyis csütörtökön jön haza, oda van a kórházba, műtik a szemit. Az izékhez nem ért? Hogyismongyák namárhirtelen... mikró! Mikrohullámú sütő, hogy így nem világít az eleje, az unokám is mondta, Levente, informatikus itt dolgozik ennél a nagy német cégnél, hogy húzzam ki meg dugjam vissza, úgy egy kicsit jó lett, de aztán csak nem... Nem? Na mindegy, maj'lesz valahogy. Viszontlátásra kedves. Mit? Igen, fordíjja mán rá, legalább maga védje meg ezt az öregasszonyt a gyilkosoktól...